Lassan megőrülök a családomtól. Ez normális? Mit tegyek?

Az utóbbi pár hónapban utálok otthon lenni. Az előtt csak anya meg apa veszekedtek minden egyes dolgon, de most már mindenki veszekszik mindenkivel. Egyszerűen katasztrófa.

Ha leesik egy villa a földre apa rögtön elkezdi : Miért b.sztad a földre a villát?

Minden piti dolgon fölhúzza magát és nem lehet vele normálisan beszélni. Anya mostanában sokat sír és sajnálom nagyon, mert ő szerintem sokat próbál tenni azért hogy a család jól menjen, de gyakran nem képes belátni amit ő csinált rosszul. Apukám akármit kér, mond, nagyon ideges leszek, és nem szoktam túl kedves lenni hozzá.Általában nem segítek otthon semmit kerülöm a munkát ahol tudom. Lusta vagyok, de főképp otthon. Ha suliba vagy vendégségbe vagy bárhol máshol vagyok mindig megkérdezem , hogy tudok-e segíteni vagy valami, mert boldogan segítek. Otthon meg, ha megkérnek valamire kapásból azt mondom, hogy nem(legalábbis apámnak.)

Azt sem értem,(magamon) hogy apukámnak mostanában sok baj volt a szívével meg minden és én egyáltalán nem sírtam és nem is volt sírhatnékom, pedig sokszor megműtötték, és persze aggódtam érte, de szerintem nem úgy ahogy egy gyereknek kell ilyenkor az apjáért. De, ha a suliba nem sikerül egy doga kb. képes vagyok sírva fakadni, vagy legalábbis ilyen szintű a dolog vannak.

Kérlek mondjatok valamit. Valami értelmeset ami segíthet, vagy nem tudom mert ezt nem bírom már sokáig.