Te megtennéd ezt a házastársadért?

12. válaszoló vagyok.

Erről eszembe jutott közben egy bácsi az utcában. 82 éves.

Náluk is így működött minden (ahogy az összes "nem fejlődőképes" idősnél), aztán szegény néni meghalt úgy 5 éve.

Az öreg teljesen ki van szolgáltatva, 2 hetente fürdik - egyedül nem is tud gyakrabban, rendeli a kaját, és nem takarít egyáltalán.

Ráadásul a dédunokák a nyakára járnak, és vinnék el a feje fölül a saját házát.

Hidd el, még ha most úgy is látod hogy a néni van kiszolgáltatva, nem így van.

És ha szegény bácsi megtehetné, most aztán a felesége lába nyomát is csókolgatná.

ma 17:32

ne haragudj, de úgy gondolom neked csak a szád jár. vagy nagyon fiatal vagy, vagy nem volt hosszabb kapcsolatod vagy csak addig tartott amíg a rózsaszín köd is. Azt ne akard nekem bemagyarázni, hogy te mosol főzöl takarítasz a párodra, amikor akarja akkor szétteszed neki a lábad, közös programokat szervezel, mindezt 5-10 évig és cserébe annyit kapsz ezen időre, hogy amúgy kösz! csak ennyi?

ha ez lenne akkor neked mindegy milyen férfival lennél, hisz szereted, szóval életedben 1 férfival voltál/vagy/leszel.

Ha nem , akkor ellent mondasz magadnak, ugyanis ez nem tündér ország, nem a kerek erdő és nem is a óperenciás tengeren túl...és miért és ment volna szét a kapcsolatod, ha nem a kölcsönös tisztelet és a viszonzott gesztusok hiánya miatt?

"A kérdező kommentje:

16:27-es: ha neked jó, hogy lúzer vagy, hát legyél, engem nem zavar, de neked jó ez így? Nincsenek ambícióid? Nem akarsz egy igazságos, valóban egyenrangú kapcsolatban élni?

Amúgy meg ha ez a helyzet mindkét félnek megfelel, az jó, bár nekem furcsa, én nem tudnék így élni! Engem ne a munkaerőmért, hanem önmagamért szeressenek!!"

Köszönöm a válaszod! Bár még mindig nem definiáltad, hogy nálad mit jelent a "kihasználás". (kíváncsi vagyok na :) )

A "lúzer" dolgon meg mindig jöt kacagok, akárkire is mondják.

Igen, teljesen jól megvagyok. És nem, nincsenek ambícióm, sosem voltak. :) (és nem is hiányoznak)

Nincs igazságos és egyenrangú kapcsolat. (szerintem)

18:09-es válaszoló!

"ma 17:32

ne haragudj, de úgy gondolom neked csak a szád jár. vagy nagyon fiatal vagy, vagy nem volt hosszabb kapcsolatod vagy csak addig tartott amíg a rózsaszín köd is. Azt ne akard nekem bemagyarázni, hogy te mosol főzöl takarítasz a párodra, amikor akarja akkor szétteszed neki a lábad, közös programokat szervezel, mindezt 5-10 évig és cserébe annyit kapsz ezen időre, hogy amúgy kösz! csak ennyi?

ha ez lenne akkor neked mindegy milyen férfival lennél, hisz szereted, szóval életedben 1 férfival voltál/vagy/leszel.

Ha nem , akkor ellent mondasz magadnak, ugyanis ez nem tündér ország, nem a kerek erdő és nem is a óperenciás tengeren túl...és miért és ment volna szét a kapcsolatod, ha nem a kölcsönös tisztelet és a viszonzott gesztusok hiánya miatt?"

Nem haragszom, de "gond" van. Nem vagyok nő, így az általad leírtak nagyrésze kapufa. Viszont valóban fiatal vagyok (32 - remélem az még fiatal) és valóban nem volt hosszabb kapcsolatom.

Biztos gondok vannak az értelmi képességeimmel is, mert nem nagyon látom az ellentmondást sem.

Azért köszi, hogy szakítottál rám időt.

29-es vagyok. Nekem 80 év felettiek a nagyszüleim, és teljesen önellátóak. Mamám főz, bevásárol, eteti (és levágja) a tyúkokat, tatám rendezgeti a kertet, ágja a tüzelőt, megjavítja a kerítést, stb., pedig hályog van a szemén, alig lát. Igaz, mosni én szoktam, meg porszívózni hetente, mert a mama már nem bírja (igaz, naponta felmossa a konyhát a mai napig), de a konyhából még engem is kihajít! Az az ő konyhája és kész, én ott ne csináljak semmit, csak egyek. És ugyanígy tatámnak se hagyja, hogy segítsen neki, és az én fenekemet is ugyanúgy kinyalja, bármennyire is nem akarom vagy kellemetlen ez nekem. (Egyél még, mit főzzek legközelebb, de hagyjad, az én edényeim, én mosogatok!) Veszekedni se akarok vele, mert magas a vérnyomása. Tatám se akar vele veszekedni, így ha a mama megelőzi valamiben (pl. hoz be vizet, mert nincs a konyhában), akkor egy szót se szól. Tulajdonképpen egyiküknek se kéne 10 literes kantákat emelgetni, de ez van. A mama belehalna, ha nem lenne kiről gondoskodnia, tatám pedig becsüli ezért, bár külső szemlélőnek úgy tűnhet, hogy ő csak sütteti a valagát. Ez ilyen, el kell fogadni. Nyilván a kérdésben szereplő pár is boldog így, és fel sem merül bennük, hogy másként kéne ezt csinálni. Amikor ők fiatalok voltak, minden más volt. Vallásosak voltak az emberek, tisztelték és becsülték egymást, és nem sulykolta beléjük mindenki, hogy "valósítsd meg önmagad!" Akkor a család volt a divat és a másik elfogadása, bármennyire is zsémbes, vagy nincstelen. Csak egymásra számíthattak az emberek.

Ne tegyél megjegyzést a kérdésben szereplő párra, ne bíráld őket! Nekik pont olyan nehéz elfogadni azt, hogy egy huszonéves lány még tanul, nem akar gyereket, nincs férjnél, de kézen fogva jár egy férfival és házas életet élnek (értsd: szexelnek; a 80 évesek se hülyék). És a nagy részük nem is tesz erre semmi megjegyzést, ahogy a nagyszüleim se zaklatnak engem, hogy mikor lesz már dédunoka, csak csendben reménykednek, hogy még megélik, hogy karukba foghassák.

ma 18:58

szívesen, de akkor is igazoltál, ugyanis biztos, hogy nem maradnál olyan nővel aki szarik rád, tulajdonképpen ezért vagy egyedül, szóval az az állításod hogy nem vársz viszonzást , mert szereted és ez a lényeg, plusz az a tény, hogy hosszabb kapcsolatod nem volt és nem állapodtál meg az első nővel akinek mindent megadtál , de ő nem viszonozta ellent mond egymásnak. Ugyanis ha igaz lenne , hogy neked nem számít a viszonzás csak a lényeg a szeretet, akkor nem lennél egyedül.