A férjem hisztizik. EZT hogyan kezeljem?

Nem olvastam végig minden hozzászólást, de azok, akik arról beszélnek, hogy valójában a nő hisztizik, és hogy miért baj, ha a férje vágyik rá, blablabla... Ti eszeteknél vagytok?! Ez az asszony naponta minimum 12 órát dolgozik, mellette a saját háztartását is megpróbálja vezetni, mert a férje, aki jelenleg otthon csücsül munka és kereset nélkül, jóformán semmit nem csinál meg, amit pedig igen, ahhoz is mindig pofákat vág. Én háztartásbeli vagyok, és a pofámról leégne a bőr, ha a férjemnek itthon munka után még meg kéne csinálnia mindent. Ha egy nő van otthon, és nem csinál semmit, akkor a tíz körméről lekapjátok (többször olvastam már itt az oldalon hasonlót), sőt ha "csak" háztartást vezet és gyereket nevel, akkor is. Erre most itt van ez a fazon, és a hozzászólók egy része azon sopánkodik, hogy szegény férfi nem kap eleget a feleségéből! Erre szavak sincsenek...

Kérdező, sajnos azt kell mondanom, hogy neked kell a sarkadra állnod. A listaírás nagyon jó ötlet, de ne úgy fogalmazz, hogy "ezt kéne megcsinálni", sokkal célravezetőbb az "ezt KELL megcsinálni" forma. :) Ha ő nem végzi el, úgy marad. Hisztizz te is egy kicsit nyugodtan.

Nem olvastam egy hozzászólást sem (tapasztalat, hogy csak felhúznám magam), úgyhogy csak a fő kérdésedre reagálok.

Nálunk mostanában időszakosan változott a felállás: hol csak én dolgoztam, hol csak párom.

Amikor ő (a férfi) volt otthon, mindig kapott egy kisebb listát azokról a teendőkről, amiket az aktuális napon feltétlen el kellett végezni (szobát kitakarítani, mosni, teregetni, vásárolni, stb., persze nem egy nap mindent, a mosogatás az alap volt számára).

Hiba nélkül mindig mindent megcsinált, így mire hazaértem (12 órás melóból), csak le kellett dobnom magam, sokszor a fájó lábamról ő vette le a cipőt, elém hozta a friss ételt, kikísért zuhanyozni, közben beszélgettünk, és mivel ezalatt én összeszedtem magam, össze is tudtunk bújni szinte minden este, boldogan.

Mikor ő dolgozott, akkor én csináltam meg mindent (persze cetli nélkül, nekem nem kell utasítás :)), kényeztettem őt, ha megjött, stb.

Ezen kívül minden nap egymás elé is mentünk a buszmegállóba, nem esett nehezünkre. Szex meg akkor volt, ha mindketten akartuk, ha valamelyikünk fáradt volt, elmaradt, és kész, szánalmas is lenne, ha szexért cserébe foglalkoznánk egymással...

Ezt csak azért írtam le, hogy lásd, nem veled van a baj, a férjed cseppet önzőnek és elkényeztetettnek tűnik, én nem hagynám magam.

37# voltam. Most készülünk külföldre, nagyon úgy néz ki, hogy nekem sokkal jobbak lesznek a lehetőségeim állás szempontjából, míg a férjem kifejezetten hátrányos helyzetből indul.

Amikor tanakodtunk, hogy miként csináljuk kint (gyerekvállalás is kezd aktuális lenni), mondta, hogy a jelenlegi kilátásokkal a következő javaslata van:

Abban a három hónapban, ami még hátravan a költözésig (jelenleg nem dolgozom, itthon baromira nem kapok munkát, többek között ezért is költözünk), feküdjek rá ezerrel az ottani nyelvre. Így a kinti fél éves nyelvtanfolyamot magasabb szinten kezdhetem, valamint ez össze lesz kötve egy gyakornoki programmal is, ami után nagy eséllyel munkát is kapok. (Addig támogatást)

Ha ez megvan, vagy dolgozzak pár hónapot, vagy azonnal ugorjunk neki a gyártási folyamatnak. Fél évet maradjak otthon a gyerekkel, addig ő keres bármilyen aljamunkát, ami akad, fél évig tökmindegy neki.

Utána csere, én menjek dolgozni, ő vállalja a GYES/HTB felállást.

Indoklás: ha nagy valószínűséggel én fogok jobban keresni, akkor teljesen felesleges a "régi" felfogást erőltetni, ő szívesen elbabázik, megoldja a háztartást (sőt, gondolkodik ottani magánbölcsin, ha már úgyis otthon van, így még pénzt is kereshetne), az én fizetésemből meg kényelmesebben megélünk, mint az ő valószínűleg jóval alacsonyabb fizetéséből.

Amíg otthon van, addig ő is tanul, aztán ha pár év múlva neki lesz jó lehetősége, akkor ráérünk kitalálni, hogy mindketten dolgozzunk, vagy én maradjak otthon.

Mindezt úgy, hogy pontosan tudja, hogy mivel jár egy gyerek, mert neki már van egy az előző házasságából.