A férjem hisztizik. EZT hogyan kezeljem?

Kedves férfiak (tisztelet a kivételnek) szánalmasak vagytok, hogy titeket a farkatokon kívül semmi más nem bír érdekelni!

Egyébként kérdező, javasolta itt valaki a listaírást a napi teendőkről, ezt próbáltad már? Én megírnám reggel, hogy mit kellene neki megcsinálni, és megmondanám, hogy amíg ezeket a napi teendőket nem teljesíti, addig ne várjon változást. A munkakereséssel hogy áll?

De szerencsére nem reménytelen a helyzet.

Apám világ életében el volt kényesztetve.

Mindent elé raktak. A mosógépet szerintem ma sem tudja hogy kell bekapcsolni. Takarításról nem is hallott.

Munkanélküli lett, a nagyanyámmal ücsörögtek otthon egész nap és nem csináltak semmit. Vagyis csak koszt.

Jó nyilván, nagyi öreg volt, ne is csináljon semmit.

Anyu munkából hót fáradtan hazajött, mire apám cukizós tekintettel kérdezi "éhes vagyok, csinálsz nekem egy szendvicset?".

Egy szerenecsétlen szendvicset nem volt képes összehozni.

Anyámnál itt gurult el a pöttyös - HÁLA AZ ÉGNEK ÉS VÉGRE!!

Apám 50 évesen porszívózott először és már képes szendvicset csinálni magának. A mosógép használatát továbbra sem ismeri, de már időnként valami meleg ételt is képes összehozni magának.

Felfogta, még ha 50 évesen is, hogy a dolgok nem megcsinálódnak, hanem egy ember - mégpedig anyám megcsinálja őket, mint egy gép.

A helyzet az, hogy a feleség is hibás, hogy nem követeli meg a segítséget hanem asszisztál a rabszolgaságban.

Félre ne értsétek, aput nagyon szeretem, nagyon jó ember, de engem totál felháborított korábban, mikor azt láttam rajta, hogy szerinte minden csak "úgy megcsinálódik magától":

- a koszos edények, amit szanaszét hagy a lakásban berepülnek a konyhába és öntisztítódnak pl

- a koszos edény, amit ESETLEG bejuttat maga a konyha leközelebbi pontjára /pult/ onnan már magától belevarázsolódik a mosogatógépbe. Plusz 10centi erőfeszítés kéne csak

- a koszos zokni amit a szoba közepén hagy belevarázsolódik a mosógépbe

- van egy "láthatatlan tündér", aki varázspálcával mindent kitisztít, helyrerak, kimos, megfőz stb.

De szerencsére 50 évesen a középkorból kezd a moder idők felé tartani.

Továbbra se legyen félreértés: NEM A FÉRFIAKTÓL BESZÉLEK,

csak azokról akik még a közpkorban ragadtak.

33-as válaszoló, Te normális vagy amúgy?

Nálunk is meleg van, de ilyen demagóg sületlenséget nem lennék képes írni.

Ne szánakozz a férfiak magatartásán, én speciel kikérem magamnak, két lányomat neveltem fel egyedül, mindkettő diplomás.

Nekem eléggé furcsa, amikor ilyen helyzetekről olvasok. Közelebbről ugye két férfit volt lehetőségem "megfigyelni" a háztartással kapcsolatban: apámat és a férjemet.

Apám kérés nélkül is megcsinált pár dolgot velem kapcsolatban, tisztába tett, megetetett (itt volt néhány baki, de azért próbálkozott :)), edzésre vitt. Ha kiskoromban nyikkantam, hogy éhes vagyok, akkor ugrott és csinált nekem kaját, nem kezdte el anyámat keresni, hogy csinálja meg ő.

A mai napig - pedig már nyugdíjas - ad hoc alapon elmosogat, főleg, ha anyámon látszik, hogy fáradt vagy éppen nincs kedve.

Mivel időben anyám volt velem többet az első években, nyaralások alkalmával teljes mértékben apám látott el, ő foglalkozott velem. Nekem tökéletesen megfelelt, anyám meg tudott pihenni és kicsit én is békén hagytam.

A férjem is olyan, hogy bizonyos időszakokban nem csinál semmit (pl vizsgaidőszakban fel se néz a könyvéből), viszont máskor többnyire észreveszi, hogy van valami tennivaló és gond nélkül megcsinálja. Nagyon gyorsan porosodik a lakás, ha a talpán látja, hogy már kosz van, előszedi a porszívót és összetakarít.

Amin nagyon meglepődtem legutóbb, mert ezt nem is vártam volna: hosszúhétvégére elutaztam barátnőkkel, férjem otthon tanult a közelgő vizsgájára.

Mire hazaértem, katonás rend és kaja a hűtőben. Döbbenten kérdeztem, hogy ezt most hogyhogy, úgy számoltam, hogy tanul, én meg megcsinálom ezeket, amint hazaértem. Mondta, hogy hát kupi volt meg kosz... Meg megkívánta azt az ételt,és ha már okostelefonja van, kimerevítette a receptet és ott figyelt a telefon a konyhapulton, amíg elkészült.

Kedves # 38,

Jó ilyet hallani :-).

Szerencsére erre is van példa :-).

Barátom apja pl főz otthon és mindenben kiveszi a részét, pedig nagyon öreg generáció :-). 80 éves most és tök fiatalos, még mindig főz otthon :-D.

Barátomat tegnap lepisilte a ligetben egy kutya. A füvön ültünk és odament lepisilni /mi is kutyával voltunk/.

Nagyon kellemetlen, ez egyértelmű.

Elsőször ki akarta dobni a pólóját /ami egy tök szuper poló/. Mondtam, hogy majd kimosom, ne dobja már ki.

Hazamentünk, bedobta a sarokba a pisis pólót és gatyát és még az alsógatyáját is, amin egy kilóméteres luk tátongott.

Normális szerinted?

Én írtam az előbb apámról.

Szerencsére azért alapvetően a barátom sokkal jobb hozzáállással bír, mint apám :-). De azért tegnap k..va ideges lettem rá.

Nálunk munkamegosztás van. Aki éppen otthon van és van valami munka az megcsinálja. Amikor három műszakozik, akkor nekem nem sok dolgom van, mert mivel otthon van, ezért felporszivóz, letörölget, kitereget stb.

És szerintem ez a természetes. Sokszor mondja, hogy inkább menjünk el a gyerkőccel a játszótérre, mert úgyis keveset vagyunk együtt és ő meg kitakarít stb.