Miért nézik le sokan a háztartásbeli nőt?

Ahány ilyen kérdés volt, általában a válaszolók 90%-a nem értette az otthon ülő nőket. (más kérdés a kisbabás anyuka, de ő nem htb, az természetes, szerintem is.)

Keress vissza kérdező, volt csomó kérdés, és mindig ugyanarra jutott a többség: hogy a htb nő nem elég szellemi partner, hogy nem elég igényes csak takarítani akar vagy épp plázázni, hogy a férjétől függ, hogy eltartják, hogy unalmas lehet és hogy a nap nagy részében teng-leng. Nem tudom mit lehet még ragozni ezt a témát.

"nem nézem le őket, dolgoznak annyit otthon, mint én a munkahelyemen"

Akkor neked nem lehet sok dolgod a munkahelyeden :) Mint már előttem is sokan megírták, ha egy nő minden egyes nap megcsinálja a napi munkát otthon, és nem hagyja felgyűlni a mocskot, egy órán belül megvan a napi házimunka. Ha te is csak ennyit dolgozol a munkahelyeden, én is szeretnék ott dolgozni, ahol te :)

Én jelenleg háztartásbeli vagyok, és nem tartom magam szellemileg igénytelennek. Rengeteget olvasok, nyelvet tanulok, csinálom a jogsit, önkénteskedek. Eljárok futni, barátnőkkel találkozni, szórakozni. Nem érzem magam kevesebbnek azért, mert nem dolgozok napi 8-10 órákat a munkahelyen, nem csak a munkából áll az élet.

Nekem ez sokkal jobban tetszik, mint amikor dolgoztam, és holtfáradtan bedobtunk egy Mekis kaját, a háztartás meg szaladt, mint a fene. Este csak bedőltünk mindketten az ágyba, kb. nem láttuk egymást.

Ha nem telik mosógépre, vasalóra, akkor mondjuk jobb, ha anyuka is dolgozik... ;)

Egyébként nem nézem le, de mint ahogy előttem is mondták, kevesebbre becsülöm, mint azt, aki korán kel, utazik mondjuk 1 órát a munkahelyére, ott keményen dolgozik, újabb 1 óra haza, majd otthon kitakarít, megfőz és tud a gyerekeivel, férjével is minőségi időt tölteni. Ez már valami!

Nyilván egy háztartásbelinek is van dolga, ott sem mindenki lazsál, hanem tesz valamit az életéért. De azért nem ez az átlag. Az átlag a fent említett modell.

15.08-as,

Például Te vagy irigy. A szellemi képességeimet meg talán nem kéne fikáznod. Akkor kifejtem a véleményem.

Van két diplomám, mindkettő gépészmérnöki, és dolgoztam képzeld sok sok éven keresztül tervező mérnökként ahol azt gondolom, elég rendesen használva volt a szellemi képességem. Kisgyermeket neveltem, mellette dolgoztam és tanultam, háztartást vezettem és jó feleség voltam. DE! Tudod az olyan munkahelyeken, ahol használni kell a szellemi képességeidet, ott határidők vannak, ott nincs munka befejezése pontban 5-kor, hanem maradsz amíg nincs kész. Aztán rohansz a gyerekedért a napközibe 6-ra, onnan haza főzni, mosni, takarítani, postára menni, bankba menni, minden ügyet intézni, és este hulla dög vagy. Most itthon vagyok gyesen a második gyerekkel ( nagyobbik 11 éves), és azon gondolkodunk, hogy ha anyagilag megtehetjük, akkor nem megyek vissza dolgozni. Azért, mert megtehetem akkor, hogy a gyerek ne a napköziben rohadjon, ne moslékot egye, és délután mire a férjem hazaér, együtt tölthessük értelmesen és jól az időt. És igen, lenne szabadidőm délelőttönként. És tudod mit lehet olyankor csinálni? Képzeld, lehet foglalkozni a szellemi képességeimmel! mert nem csak egy munkahelyen lehet ám, hanem itthon is. Bár gondolom, ezt te nem bírod elképzelni. De nyilván azok a dolgozó nők, akik fodrászok, kozmetikusok, bolti eladók, ügyintézők egy kis ablak mögött, takarítók, kávé hordó titkárnők stb. azok aztán minden nap tornáztatják az agyukat, ugye?

Azért mert sajnos a legtöbb családban nem elég egy fizetés, vagy még ha elég lenne akkor is elvárja a férj, hogy melózzon anyu is, még nem kéne lenézni és leszólni azokat, akik megengedhetik maguknak ezt. A hülye duma meg a szellemi képességekről egy végtelen irigy, rosszindulatú hozzáállás.