Miért nézik le sokan a háztartásbeli nőt?

A háztartásbeli nőknek két fajtája van. Csak attól, hogy valaki háztartásbeli, nem nézném le.

1. Aki otthon van, annak érdekében, hogy a ház, kert rendben legyen, és a gyerekek megkapják a szükséges szülői gondoskodást. Törődik a gyerekei dolgaival, minőségi ételeket rak eléjük, és a srácoknak nem kell a menzai moslékot enni és este 5-6ig napköziben ülni.

Őket nem nézem le.

2. Aki otthon van, a gyerekeit reggel apuka munkába menet beszórja az intézményekbe, majd este 6 körül kihozza onnan. Közben Anyuka otthon sorozatokat néz. A gyerekei időnként megmosdatva sincsenek, nemhogy a leckéjük átnézve, vagy valamiről beszélgetne velük.

Na őket lenézem, mert nem csinálnak semmit és az államnak szülték a 2-3-4 gyereküket.

Mert nem tudom elképzelni, hogy lehet egy nőnek elég, hogy a férje pénzéből él, ő maga gy forintot nem tesz hozzá a család megélhetéséhez.

De nem lenézem, ez nem jó szó. Inkább csak nem értem, hogy miért juthat el odáig egy ember, hogy ő maga nem akarjon semmit tenni az életben, csak aerobicozni, főzőcskézni, és lakát szépíteni a férje pénzén.

És kiemelném: itt nem a gyes-en lévő édesanyákról van szó, hiszen ők kisgyermeket gondoznak, az nagyon fontos és hasznos dolog! Itt a gyermektelen, ám otthonülő nőkről van szó és azokról, ahol a gyerekek már nagyocskák, ám a nőnek derogál dolgozni.

Na, őket sosem értettem, hogy élhetnek kiszolgáltatottságban, úgymond "haszontalanul"...mert oké, főz, meg mosogat, stb....na de ezeket minden dolgozó nő is csinálja, tehát ez nem munka. A háztartásbeli nő keményen lábat lógat, vagy eltötymörgi a napot, ugyanis a dolgozó nőnek is belefér a házimunka, ez tehát annyit jelent, hogy az otthonülő nő a nap nagy részében lábat lógat, és a szórakozásnak él.

Én csak sajnálom őket. Nem tudom elhinni, hogy egy embernek egész életében arra legyen kizárólagos igénye, hogy mosogasson, főzzön, vasaljon, felmosson és egyéb házimunkát végezzen és ne vágyjon szellemi táplálékra, emberi kapcsolatokra, olyan élményekre, amelyeket megoszthat másokkal.

A gyerekkel töltött idő nem a mennyiségétől, hanem a minőségétől lesz hasznos, tehát nem látok okot arra, hogy valaki a nap 24 órájában a gyerekével legyen. (3 éves kor felettről beszélek)

Általában az otthonlévő nők azzal takaróznak, hogy hát ők "tökéletes hátországot biztosítanak a család fejének a munkája ellátáshoz".

Ez jó kis takarószöveg. A dolgozó nő is ellát minden házimunkát, és nem rokkan bele, csak sokkal több energiája van ezek szerint, és sokkal inkább a férjével egyenlő szellemi társ.

És Isten bocsássa meg, de én nem a férjem hátországa szeretnék lenni, hanem vele egyenrangú szellemi társ, jóban-rosszban.

" Hmm érdekes, hogy sokan úgy gondolják, hogy aki háztartásbeli annak nincs szellemi tápláléka és emberi kapcsolata. Már miért ne lenne?"

Én értem, úgy értik (és én is így gondolom), ha eljár könyvtárba, meg aerobicra, és ott dumcsizik és olvasgat, az nem ugyanaz, mintha valóban hasznos szellemi tevékenységgel edzené az agyát. De ez szerintem egyértelmű. A főzőcske-klub és a barátnős dumcsik sem épp konferenciák, vagy továbbképző tréningek.

Leírok egy téveszmét:

Sok nő azt gondolja, hogy azért jó ha ő háztartásbeli, mert legalább minden házimunkát megcsinál, amivel elmegy az egész napja, és hát a nő feladata a háztartás, amire kell az egész nap.

Ja, ez volt régen. A ház asszonya nem dolgozott, mert mosott, főzött, kertet gondozott, vasalt, stb.

De mit is jelent ez ma?

Régen: a mosódeszkán való sikálást, dézsa kiöntése, a vasalót megtölteni szénnel, a ruhák kigőzölése, minden ami ezzel jár.

Ma: a nő összeszedi a szennyesből a ruhát, és bedobja a gépbe. Megnyom 2 gombot, egyet megteker, és a GÉP MOS.

Főzés előkészítése: régen a nő kiment a veteményesbe, mindent összeszedett, lemetszett, kiásott, levágott, megtisztított, stb.

Ma: előveszi a zöldséget a hűtőből, vagy a zacsit a fagyóból (mirelit zöldség, sokan veszik mert hasznos), a TŰZHELY FŐZ.

Vásárlás: körbe kellett járni az összes környező falut, mert egyik szatócsboltban ez nem volt, másikban az nem volt, hazacígölni az öles kosarakat.

Ma: nőci beül a kocsiba, és elmegy a Tecsóba.

Szőnyegtisztítás: régen másfél óra, ma 10 perc.

De folytathatnám a sort.

Az idő változik, a nőknek ma a modern technikának hála isteni dolguk van (nekem is, hiszen a mosógép, mosogatógép -bár ez nekem nincs, de sok ismerősnek van), mindennel megvagyunk összesen 2-3 óra alatt, ha a napi munkát nézzük, de inkább 1 óra alatt. Ha kétnaponta főzök nagyobb adagot, van, hogy a NAPI HÁZIMUNKÁM 40 PERC!! És mégis rend van..

Csak épp sok nő frankón elhiteti magával és a szerencsétlen férjével, hogy ő bizony egész nap keményen házimunkázik és délutánra holtfáradt.........a technika haladt, de a háztartásbeli nő ezt úgy használja ki, hogy otthon ül, mint elődei, dédanyái, csak épp mindennel megvan 1-2 óra alatt, és övé az egész nap a sorozatokra, a plázázásra......okosak, nem mondom :)

Ez az én privát véleményem,nem szoktam snekinek hangoztatni: szerintem igénytelenség önmagával szemben az embernek,ha nincsen semmi más célja csak az,hogy otthon takarítson. Vgay épp azt se. Nem tudom,mit lehet 8-10 órán keresztül cisnálni egy házban. Esetleg ha 500 nm és minden nap kitakarítja az ember az egészet,és van mellé 6 gyereke.

Persze nem arról beszélek,mikor a gyerekek kicsik és velük van othon valaki,az teljesen normális és természetes. De hogy valaki egész életében semmit ne cisnáljon..nem unalmas?