Mit mondjak neki? Én nem lennék jó apa

Szerintem beszeljetek meg.

A sajat gyerek hidd el mas. 26 eves vagy ferfi, meg fiatal. Ha belegondolok no letemre en 26 evesen nem voltam sem erzelmileg, sem erettsegileg felkeszulve az anyasagra. 25 eves koromig tanultam kellett a fuggetlenseg, utaztam, bejartam a vilagot, kulfoldre koltoztem. aztan jott a buvos 30as es akkor jott ram a gyerek mania. Elotte unokatesoim gyerekeire tavolsagbol neztem, ha kezbe vettem allandoan bombolt, fogalmam sem volt h kell egy gyerkoccel jatszani. en 34 evesen szultem es nem maradtam le semmirol, es nem bantam meg mert beertem a feladatra. A kislanyomat imadom, minden rosszassagaval es hisztijevel egyutt. es hidd el annal jobb es oromtelibb pillanat nincs mikor atolel, rad mosolyog, mondja mami, daddy...

Hidd el majd be fogsz te is erni az apasagra, es ezert kellene h beszeljetek errol. H o adjon neked egy kis idot egy par evet meg, viszont akkor te is tartsd tiszteletben az o kereset is.

Nem lesz nagyon hasznos a hozzászólásmom, de erről a történetről eszembe jutott a sajátom, úgyhogy gondoltam leírom.

Én is 25 éves vagyok, és a volt barátom is annyi. 4 évig voltunk együtt, és azért lett vége, mert ő kijelentette, hogy a következő 5 évben esélytelen, hogy családja legyen. Pedig amikor megismerkedtünk -és én is ebben a hitben voltam sokáig- mindketten úgy terveztük, hogy 30 éves korunk előtt házasodunk, és legalább az első gyerek megszületik addig. Nekem ez akkor fontos volt, nagyon, és örültem, hogy ilyen téren megegyeznek a terveink.

De végül az ő tervei teljesen megváltoztak, nagyon gyorsan halad a ranglétrán a munkahelyén, imádja, és úgy tűnik sokra fogja vinni. Úgyhogy nála ez került az előtérbe most. Nem bírtam elfogadni, hogy az én tervem meghiusul, középutat se tudtunk találni, úgyhogy hazaköltöztem (Németországban laktunk) pár hónapja.

Azóta itt vagyok 25 évesen, és a világon semmilyen konkrét tervem nincs a következő 5 évre. El sem tudom képzelni, hogy másban megint megbízzak, és tervezzek vele, nem hogy gyereket akarjak tőle.

Én azóta arra is rájöttem, hogy nem is a leendő gyerek a legfontosabb az életemben, hanem ő volt. :S

Szerintem még fiatal vagy. Az én párom 32 éves és most kezd megbarátkozni az apaság gondolatával, már kezdi azt érezni, hogy ő is szeretne kisbabát. (Mondjuk én sose erőltettem, mert 7 év van köztünk, nem rég diplomáztam.) Egyébként szerintem teljesen más az, amikor 9 hónapig vársz egy kis csodát, aztán gondoskodsz róla, vagy fél évesen, mikor alig találkoztál vele (nem tudod, mikor miért sír, mitől nevet azonnal, stb.) rád bízzák egy délutánra.

Sajnos tényleg benne van a pakliban, hogy ha korán anya szeretne lenni, akkor a barátnőd elhagy egy olyan férfiért, aki már most szeretne gyereket. Egy kapcsolatban nagyon fontos, hogy azonos életszakaszban legyenek a felek, különben csak konfliktus van belőle.

Én nő létemre nem akarok gyereket. De sajnos a pasik akarnak.

Egy férfinek sosincs gondja a gyerekre:

-nem ő hordja ki

-nem ő szüli meg

-nem ő lesz depressziós, kövér és lógó mellű

-nem ő lesz kiszolgáltatott

-nem ő lesz 24 órás vigyázzállásban kb. 2 évig

Még soroljam?

A legtöbb pasi csak a nyereséget kapja a gyerekből: a vezetéknevét adja neki+játszik vele...ez nagy munka.

Szerintem nagyon rágörcsölsz erre a gyerek dologra...

Valóban felelősség meg minden, de ha megérkezik családtag lesz nem valami tamagocsi amin ha rossz gombot nyomsz meg az asszony leordítja a fejed :)

Inkább egy "kis haver" megérkezésére számíts, nem kell halálra aggódnod magad e miatt.

Ha a párod tényleg ilyen hogy mindenért veszekszik akkor viszont nem a gyerek a fő gondod, attól se jobb se roszabb nem lesz.

Amúgy ismerek olyanokat akik 2 gyerek után csináltak még 2-t, mert fiatalon nem tudták átadni magukat a gyerekekkel való játéknak és örömöknek - munka, karrierr, stressz... és ezért 45 évesen is nekiálltak megint mert most már sokkal több időt és figyelmet tudnak adni nekik, átélik a nap összes örömteli percét újra.

Úgyhogy ha várni akarsz még az sem gond sztem, de nem hiszem hogy később eltökéltebb lennél.

"Én nő vagyok és csecsemővel nehéz, alig tudsz vele mit csinálni. Majd az anya foglalkozik vele, ha kicsit nagyobbacska lesz és már lehet vele mit kezdeni majd akkor foglalkozol vele. Mond meg neki hogy te egy éves korig semmit nem tudsz kezdeni a gyerekkel. Ha elfogadja ezt akkor legyen gyerek, de ha szekál akkor baj lesz."

pfff... az a férfi nem tud mit kezdeni a saját gyerekével miután megszületett, amelyik nem is akar...de azok általában később sem tudnak vele mit kezdeni!

Az, hogy nem vagy apának való, egy kifogás a részedről.Miért ne lennél? Senki nem születik apának, anyának ezt is meg lehet, meg kell tanulni. Beszélgess el magaddal, hogy mi is az igazi ok, amiért nem! Ha rájöttél az igazi okra, na akkor kell elgondolkodni, hogyan tovább!

Más gyereke más. Én nő vagyok, kettő csemete van, előttük sosem érdekelt más babucikája, semmit nem tudtam kezdeni velük.

Én a volt pasimat egyébként ezért hagytam el. Amikor rám jött a "gyereket akarok" érzés, megkérdeztem, hogy van-e esély arra, hogy mi egy család leszünk, papa, mama, gyerekek. Neki egy korábbi házasságból volt egy, többet nem akart. Én meg nem vagyok az a gyerekkel átverős fajta, leléptem. Aztán utána már jött volna azzal vissza, hogy jó, legyen egy, de én addigra már meg is találtam a mostani férjem.