Mit érezne az exem ha megtudná, hogy miatta lettem öngyilkos?

Állítólag miattam, meg mert szar az élet. Nem volt búcsúlevél, csak a zaklató smsekből tippelek:

"Szeretlek cica! Ne haragudj!

Mocskos büdös rvbanc ne merd kinyomni azt a mocskos telefont!

Ge.ci!

Miért borítasz így ki?

Akkor inkább meghalok!

Te vagy életem értelme!

Jeges vízzel teli kádba fekszem és recés késsel vágom fel az ereim, hogy lassan és fájdalmasan jöjjön a vég"

Ezekre még mindíg nagyon emlékszem.

Az utolsónál volt számcserém, a szüleim pedig feljelentették zaklatásért.

nézd, kedves, én alig egy hete szálltam ki az első kapcsolatomból. 1évig tartott. a srác mindent, amit el tudsz képzelni, megkapott tőlem, a semmiért cserébe. szerettem, babusgattam folyamatosan, a legfinomabb kajákat tanultam meg főzni neki, amikor az anyukája munka miatt elment külföldre, jártam hozzájuk segíteni, nagyon megviselte a dolog, támasz voltam számára. kényeztettem, egy kurv@ voltam az ágyban, tényleg minden, amit szeretett volna, az úgy történt, hogy neki jó legyen. minden nap vettem neki valami finomságot, fagyizni, vidámparkba vittem. dicsértem, szeretgettem, csak neki legyen jó. nem számított semmi, de semmi... mindenem az övé volt, és én éreztem magam szerencsésnek, hogy ő van nekem.

kidobott... mert kinyílt a csipám, és nem használhatott ki többé.

majdnem beledöglöttem... és a szenvedésemen röhögött, hogy minél sz.rabban érezzem magam. nem keresett, futottam utána, h megbocsátok, cs gyere vissza. neki ígyjó, ez volt a válasza... jó neki egyedül...

elhasználva, kidobva, és ami a legrosszabb hibásnak érzem magam, mert elvesztettem. még mindig szeretem, és megfordult a fejemben az, ami neked is, és tudom, h akkor Ő 1000% h depressziós lenne, mégse teszem. hiszen ittvannak nekem a barátaim, a családom. anyuval sokkal közelebb kerültünk, amióta egyedül vagyok. sokkal több a szabadidőm, kitakaríthattam a szobámat. van időm játszani a hörijeimmel. szebbnek látom magam, sokkal vidámabb vagyok, mert már nem csak ő van a világomban.

tanácsolom neked, hogy nézd a pozitív oldalait ennek a helyzetnek. ha nem találod, nyugodtan írj privit, segíthetek esetleg. asszem ugyanabban a cipőben járunk.

nem halt még bele senki a szakításba (kivéve aki öngyilkos lett, de a természetnek nem ez a rendje), ezen túllehetsz, és kaphatsz jobbat, mint az ex. és ezt te is tudod!

ha pedig annyira nem bírod a dolgot, és egyszerűen nem tudsz semmi mást csinálni, fogj 1500 forintot, menj el a legközelebbi állatkereskedésbe, és vegyél egy törpehörcsögöt. a tartása elég egyszerű, hamar szelídül, ha foglalkozol vele, a kezedbe kéretőzik, figyel, ha beszélsz hozzá, és tündérien aranyos kis valamik ők. engem kirángatnak a sz.rból.

sok erőt küldök:))

Kb. leszarnám, hisz ő tette, az ő hülyesége. Lehet meggyászolnám, hisz valaha szerettem, de magamat ismerve inkább önzőnek, gyávának gondolnám.

Másik: Miattam tette? Mert? Nem voltam a bábja? Hát bocs. Én kényszerítettem rá? Én fogtam rá a pengét, pisztolyt, adtam kezébe kötelet? Nem.

Csak az idióta okolja mindenért a másikat.

Nagyon nagy butaság lenne megölnöd magad. És hatalmas önzőség.

Szeretteidre nem is gondolsz ilyenkor? Tönkre tennél ki tudja hány életet, hisz ha a volt párodnak nem is, a családodnak nyilván fontos vagy.

Arról nem is beszélve, hogy a következő nagy Ő is ott vár rád valahol, csak meg kell találni.