Van itt olyan, aki próbálkozott öngyilkossággal, de túlélte, és ma már boldog, hogy él?

"Szerintetek min múlik, hogy az ember áldásnak vagy átoknak éli meg az életet?"

Elsősorban a felfogásán. Másodsorban az élet(helyzet)én.

Volt pár helyzet mikor majdnem feladtam de akkor sokat néztem ezt:

http://www.youtube.com/watch?v=HkTa3-ZZbD8

és kihuzott a gödörből.

Talpra állni nehéz, de megéri. Magam miatt soha nem adom fel!!!

Áldás az élet ha tudsz magadon változtatni.

Röviden. Igen, próbálkoztam, 17 évesen. És persze mondhatják mi baja lehet a 17 évesnek... Nos, sok.. (családi terror, végignézni ahogy a saját anyádat megerőszakolják és véresre verik nap mint nap, hogy nem törődnek veled soha, és 6 évesen már tisztában vagy az élettel, hogy azzal töltöd az éjszakákat hogy a gyufát hogy vegyed el a túlerőben lévő apádtól hogy ne gyújtsa fel az előzőleg benzinnel lelocsolt anyádat), hogy csak felsőben szembesülsz azzal hogy létezik olyan hogy család- anya, apa, közös ebéd, olyan hogy beszélgetnek egymással, ezenkívül még nemi erőszak, és még sorolhatnám..)

Tehát igen, nálam 17 évesen telt be a pohár, mikor már nem érdekelt hogy fájdalmat okozok azoknak akik még szeretnek, és megtettem. Túléltem, többször is.

Pszichiátria, rengeteg orvos, kezelés, terápia... Semmi eredmény. Rosszabb lett. Annyira remegtem hogy enni nem tudtam, még zsömlét sem, mert nem találtam be a saját számba, önkárosítást végeztem felsőfokon, alkoholizmus, alternatív" drogok, és még sorolhatnám...

Hadd áruljam el, nem éri meg! Persze fiatal kalandvágyóknak izgalmasnak hangozhat, de nem az. Onnan már csak igen kevesen jönnek fel. Nekem megadatott.

Soha nem voltam vallásos, nem jártam hittanra, se templomba, hiába hallottam hogy Isten, meg Jézus... nem érdekelt...

De aztán mikor végleg lemondtak rólam, egy lelkész felkarolt, elvitt egy csendeshétre, és ott azon a csendeshéten csoda törént velem. Nem akartam, nem tudtam meggyógyulni, és nem akartam hinni Istenben. Mégis megtörtént, mert megszabadultam, és immáron 2 éve (tehát most 20 évesen) boldogan élek, és ismerem az igazságot, és Jézus szabadított meg. Nem az egyházakból kell kiindulni, nem is ádámból és évából, hanem Istenből.

Tény mi tény, pszichiátriai pályafutásom alatt senki és semmi nem segített, Isten pedig 5 nap alatt új emberré tett. (Semmi gyógyszer, nincs remegés, semmi betegség, nincs rettegés, nincs félelem, depresszió, csak normál élet...)

Úgy gondolom tartoztam ennyivel hogy elmondjam a történetemet.

A párom.

Mondjuk ő nem próbálta meg, de közel volt ahhoz, hogy megpróbálja. MA már imád élni, imádja a szakmáját (orvos) és a párkapcsolatunkat, barátokkal töltött időt:)

Minden nézőpont kérdése...

Úristen!! A 6-os választ, mintha én írtam volna, minden szóról szóra ugyanaz, és még az életkor is stimmel.

Bocsi, hogy érdemben nem nagyon tudtam hozzászólni, de ezt muszáj volt leírnom.