Van itt olyan, aki próbálkozott öngyilkossággal, de túlélte, és ma már boldog, hogy él?

Igen, már több mint egy hete haza jöttem a kórházból, de azóta csak 100-szor rosszabb és durvább lett minden :'( Mindig azt mondják hogy aki ilyennel próbálkozik az az utolsó pillanatban megbánja és örül ha megmentik. Hát én sajnos inkább megnyugvást éreztem amikor azt hittem vége....

áldás vagy átok, boldog vagy boldogtalan.

Látom, hogy régi a kérdés, de most jólesik ide írni. Nem próbálkoztam még, de többször kedvet éreztem hozzá. Ebben a percben is. Mindig azért, mert elhagytak. Először kb 10 éve. Akkor nagyon kövér voltam, elkezdtem diétázni, fogytam kb 40 kilót. Ezután 3 éve, az akkori barátnőmet nagyon nehéz volt meghódítani, el is hagyott valaki másért, munkám se volt, pénzem se, önbecsülésem se. Egy haverommal elkezdtem edzeni, akkor az adott értelmet az életnek kb 1 évig. Lett munkám, ott találkoztam egy lánnyal, aki magam miatt szeretett belém, de nemrég sikerült elüldöznöm. Ma reggel találtam egy cikket, amiből rádöbbentem, hogy kapcsolatfüggő vagyok és ezzel tettem tönkre mindent. Minden nap látnom kell őt és az új barátját, ami iszonyú érzés. Sokszor érzem, hogy kényelmesebb lenne megszabadulni a szenvedéstől, bár én nem a korábban sorolt módokat választanám, van annál biztosabb és gyorsabb. Felmondtam a munkahelyemen, mert kerestem másik állást, ahol a jelenleginél többszörösen többet fizetnek, ráadásul el is kell költöznöm. Tudom, hogy még néhány napig nem szabadulhatok ettől az érzéstől, mert be kell mennem dolgozni, de semmiképp nem ölném meg magam. Bízom az eljövendő életemben, remélem, hogy találok párt és meg tudok szabadulni a rossz szokásaimtól. Annyit tudok tanácsolni mindenkinek, aki mélyponton van, ne egyszerűen felejteni vagy elfoglalni próbálja magát, hanem valahogyan javítani önmagán. A külsején, az erején, a fittségén, a tudásán, bármin, de javítson magán, hogy vonzóbb legyen saját maga és a külvilág felé. Ez reményt ad és amikor érzi a fejlődést, még boldogságot is.