Van itt olyan ember aki próbálkozott az öngyilkossággal, de időben észrevették (tehát időben megmentették)? Hogyan viszonyulnak hozzá a szülők/barátok?
Azon gondolkozol,hogy ez majd segít?
Megmondom,hogy nem. Én nem csinálta milyet,de foglalkozom olyanok rehabilitációjával akik megpróbálták.
Általánosan megvetés vesziőket körül, hiszen bizonyították,hogy gyengék. Esetleg távolságtartó sajnálkozás, de a legtöbben nem akarnak tudni róluk többé.
És megkapják: a "looser,neki még ezt sem csinálta rendesen" jelzői is.
Tehát nehezebb helyzetben vannak mint előtte.
Ezt már láttam, de nem ,,kaptam" itt olyan választ ami megfelelne. Amúgy azt a kérdést nem én írtam.
Én arra vagyok kíváncsi, hogy volt e esetleg olyan eset, hogy a szülők/barátok mérgesek lettek volna vagy pedig megértőek voltak?
Evvel akarod "megmutatni"?? Mi lenne, ha inkább megbeszélnétek mi bánt?
Egyébként nagyon jól mondta a második válaszoló, hogy az emberek maximum távolról sajnálnának, de inkább eltűnnek. Mindenki idegenkedik attól, amit nem ért, ráadásul inkább életvidám emberek társaságában szeretnek lenni, nem olyanéba, aki gyenge és lehúzza.
Hát gondoltam arra, hogyha kórházba kerülnék (vagy ilyesmi) akkor talán többet törődnének velem.
Egyébként meg tudom, hogy a szüleimre nem számíthatok ilyen téren (ismerem őket, és ebbe most aztán nincs kedvem belemenni).
Barátom sincs túl sok, de hogyha gyengének mutatom magam és kibeszélem magam (meg ugyebár írta is itt valaki, hogy kezdtek eltávolodni mellőle..), akkor mi van, hogyha engem is magamra hagynak?
Nekem volt egy öngyilkossági kísérletem, és nem hagyott ott senki. Mondjuk az tény, hogy én sosem siránkoztam, meg sajnáltattam magam, hanem mindig is "életvidám" voltam, csak egyszer úgy döntöttem, hogy ebből így most elég. Nem sokon múlott :P Amúgy eleinte az emberek (szülők, barátok), próbáltak segíteni lehetőségeikhez mérten, meg minden (bár én ezt kissé terhesnek éreztem), de hosszútávon, így egy év távlatából nagyjából az égvilágon nem változott semmi. Minden csoda három napig tart.
Egyébként ha ilyen gondolataid vannak, miért nem mész esetleg szakemberhez, aki tud segíteni? Én is jártam/járok pszichoterápiára, nincs benne semmi szégyellnivaló. Ha öngyilkossági kísérlet jár a fejedben, akkor per pillanat orvosilag ugyanolyan állapotban vagy, mint egy szívinkfartusos ember. AZONALLI orvosi ellátás szükséges. És nehogy azt hidd, hogy majd leszedálnak meg benyugtatóznak, én se kaptam egy darab gyógyszert soha, csak akkor adnak, ha úgy látják, hogy szükség van rá, de azt is visszautasíthatod.
23/F
"Barátom sincs túl sok, de hogyha gyengének mutatom magam és kibeszélem magam"
Más dolog, ha van egy problémád, amit meg szeretnél beszélni velük. Ez oké, erre valók a barátok. De a folyamatos rinyálás viszont joggal elijeszt mindenkit (most nem tudom, mit csinálsz, ezt csak mondom úgy általánosságban).
23/F ismét
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!