Hogyan győzzem meg a szüleimet hogy a nővérem csak rájátszik arra a h öngyilkos akart lenni?
Nem akarom elhinni hogy csak én látom ezt. A szüleim persze körbeugrálják,de szerintem egyáltalán nem így kéne rajta segíteni. Folyton veszekednek velem amiért én nem csicskázok neki. Nem hiszem hogy boldogabb lenne,és gyorsabban gyógyulna ha én takarítom helyette a szobáját,viszem be neki az ennivalót,innivalót. csicskáztat. De nem csak engem hanem mindenkit. Szó nélkül tűröm hogy elvegye a dolgaimat(pl ruha,cipő),mert ha szólni merek érte akkor már irigy és önző vagyok aki tényleg nem szereti a testvérét. Egy szót sem szólok az miatt se h tesóm majdnem minden héten kap vmi új ruhát,bizsut vagy akármit. Anyuék megvesznek neki mindent mert a pszichológusnál azt mondta h ő úgy látja hogy engem jobban szeretnek a szüleim mint őt. Ezt arra alapozta h szeptemberbe én kaptam új iskolatáskát(persze ezt már elkérte tőlem,mert ő tavalyival nem akart égni az iskolában,ez volt a feltétele h menjen iskolába újra),nem pedig ő.
Unom hogy folyton engem küldözget oda az iskolában is a volt pasijához,hogy beszéljek vele h mondjam el neki milyen rosszul van mert hiányzik neki. Ő miatta is lett öngyilkos,mert szakított vele a srác... meg mert a szüleink engem szeretnek szerinte jobban. ha nem megyek oda akkor mondogatja h nincs értelme az életemnek holnap már fel se tudtok ébreszteni,stb...
Már szóltam anyukámnak h tesóm miket mond nekem hogy menjek oda a volt pasijához,de ő meg csak azt mondja h ennyit meg tudok tenni tesómért hogy beszélek a sráccal. Mivel ő is írt neki h látogassa meg,de srác anya levelére nem is reagált,nekem meg többször is megmondta h nem érdekli a tesóm. Apa meg csak annyit reagál mindenre hogy majd túl lesz rajta tesóm,most segítsünk neki amiben csak tudunk.
Mikor fenyegetőzik a tesód akkor mond meg neki hogyha ilyen rosszul van talán befekhetne a psichiátriára.
Beszélt anyukád az orvosával?vagy csak azt tudjátok az állapotáról amit ő elmesél?szed gyógyszert?
Voltam depresziós de velem egyáltalán nem bántak igy,ugyanugy viselkedtek velem mint egy egészséges emberrel.Nehéz pillanatomban fenyegetőztem de akkor apu megkérdezte csomagoljunk...megyünk a korházba?
én sajnálom a tesódat.
szar lehet azt érezni, hogy nem akarunk élni, mégha nem is lesz öngyilkos az ember.
még nem tudja, hogy hogyan kell a problémákat feldolgozni, ha nem szeretnek, vagy ha elhagynak.
ezeket nehéz megtanulni.
neki nehezebb, mint az átlagnak, de mindenkit hagytak már el, vertek át.
Ő így tanul.
Abban kellene neki segíteni, hogy hogyan kell feldolgozni a fájdalmat. Hogy ki kell kapcsolódni, barátokkal lenni, hogy nyitni más srácok/lányok felé, hogy tervezni kell és pozitívan gondolkodni.
egy barát tudna segíteni, hogy elmegy vele ide-oda szórakozni, vagy valami, ha már a tesóját nem érdekli...
A véleményemet az általad leirtakra alapozom, tehát nem tudom ,mennyire lesz helytálló, de ugye csak a leirtak alapján tudok véleményt mondani.
Én 17 éves korom óta pánikbeteg vagyok és szorongásos depressziós tüneteim is voltak/vannak.
Ennek ellenére SOHA nem próbálkoztam öngyilkossággal, pedig az az állapot olyan kinzó, hogy megfogalmazni sem lehet.
Ha a testvéred tényleg depressziós lenne, nem igy viselkedne.
Olyankor az embert nem zökkenti ki egy pár új ruha, cipő, vagy táska.
Világosan látszik, hogy ő csak arra használja a dolgot, hogy érzelmileg sakkban tartson titeket.
Mondjuk nem hiszem el, hogy egy jó pszichológus nem lát át a szitán...
És azt sem értem, hogy ha volt öngyilkossági kisérlete és folyamatosan fenyegetőzik ilyesmivel, a szüleid miért nem vitatják ezt meg az orvosával.
Ugyanis ilyenkor szépen bekerülhet pszichiátriára, mert önveszélyesnek nyilvánitja az orvos.
Én legközelebb közölném vele, mikor ezzel fenyegetőzik, hogy elmegyek a pszichológusához és elmondom neki, hogy öngyilkos gondolatai vannak, ami valószinű azt vonja maga után, hogy be is utalhatják kórházba.
Talán ettől kicsit megijed.
A szüleidnek is megmondhatod, hogy egy depressziós betegen nem fog segiteni, ha pátyolgatják, ezzel ugyanis pont azt érik el, hogy még jobban belesüllyed az önsajnálatba.
Persze nem azt mondom, hogy keményen kell bánni vele, hanem azt, hogy úgy kéne kezelni, hogy azt érezze, hogy ez egy állapot és ő egy normális, egészséges ember, nem azt sulykolni bele, hogy gyámoltalan és sajnálatra méltó, mint ahogy azt most teszitek.
Ezt innen üzenem a szüleidnek is, mert én átéltem már ezt.
De a véleményem igazából tényleg az, hogy csak zsarolásra használja fel a dolgot és semmi baja nincsen.
Ez rém gusztustalan dolog.
Nem kivánom neki azt az állapotot, mikor valóban a falat kaparja a tehetetlenségtől, de igazából megérdemelné, hogy pár napig átélje és utána nem "játszadozna" ilyesmivel.
L/25
ha valaki kamuból öngyilkossággal fenyegetőzik, annyit jelent, hogy szeretethiányos és így hívja fel magára a figyelmet.
ez öntudatlanul jön, nem megtervezve, meg taktikából.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!