Férj hűtlensége esetén a feleségek miért nem saját magukba keresik a hibát, miért a szeretőben?

Legékesebb példája a gondolat menetemnek az előző hsz.

Én a leírásodból azt veszem ki, hogy semmivel sem volt kisebb szereped abban szétmenjetek, mint NEKI, de ez most nem arról, hogy ki miatt ment szét, hanem hogy ok-okozat tett tett követett, és így indult el. Nem kell bűnöst keresni, ami nem megy azt nem kell erőltetni. De ezt az itt hozzászólók jó része nem akarja megérteni, mert a kis lelkükbe gázolna bele.

"ok-okozat"

Én pont azt írtam le az első hsz-emben, hogy a kapuzárási pániknál és újdonságra, izgalomra való vágynál semmi szerepe nincsen annak, hogy a másik mit csinál, csak annak van szerepe, hogy ő nem egy másik ember, ami újdonságot jelentene.

Ebben az esetben mit tehetne a nő? Másik testbe nem költözhet.

Megcsalt feleségként: nem a szeretőben kerestem a hibát, őt még sajnáltam is. Hiszen ugyanolyan elhanyagolt feleség, mint én.

Viszont magamban (és a férjemben) kerestem a hibát, úgy, hogy sok-sok beszélgetés révén igyekeztünk feltárni, hol is rontottuk el a dolgot. Mint kiderült, már nagyon az elején, apróságokban. Hogy nem kommunikáltunk, nem egyeztettük az igényeinket, elvárásainkat, hanem csak legyintettünk, hogy jó lesz ez így is... aztán mind a ketten szépen belekényelmesedtünk a kapcsolatba, elfogadtuk, hogy nekünk ez jutott. És közben mind a ketten rohadtul szenvedtünk, csak éppen nem mondtuk ki. Ebben a szituációban jött egy másik... meg tudtam érteni, hogy nem tudott ellenállni.

De a sok beszélgetés után szembesülnünk kellett azzal, hogy nekünk már az égvilágon semmi közünk nincs egymáshoz, akkora szakadék alakult ki az évek során, amit már nem lehet áthidalni. Mindketten hibásak vagyunk, a szerető a legkevésbé. Nem látványos hibákra kell gondolni, hanem pici, apró "tévedésekre", amiket utólag már nagyon nehéz orvosolni. Bennem is ugyanúgy megvoltak ezek a tüskék, és szépen, lassan távolodtunk el egymástól. És ennyi bőven elég egy házasság megromlásához és a félrelépéshez.

Mert nem bennük van a hiba , hanem a férjben TERMÉSZETESEN!!!

Ő az aki mindenre rálát , tudja , hogy mekkora törés ez egy nő lelki világában , és még is megteszi!

Na ez az undorító.

A szerető csak abban az esetben hibás , ha ismeri a megcsalt feleséget , akár kapcsolatban is vannak , és még is képes rá!

A feleség...,, hát -nem is tudom, miben lenne Ő a hibás .

Mert nem akkor és annyiszor , ahányszor a pasi akarja??

Ez nem ok , ha meg van a szerelem , vagy a szeretet tisztelet , akkor nem csalná meg , hanem inkább vágyat ébresztene a feleségében .

Szerintem ha egy pasi megcsalja a párját , feleségét , az a saját csődjüket jelképezi ,......................

Vagy fogjuk a genetikára!!

19-es vagyok.

A 68-assal vitatkozni nem fogok, mert nincs ra idom.

Csak jelzem, hogy mi nem mentunk szet, miutan mindent megtudtunk mindannyian a masikrol es megtalaltuk, megbeszeltuk es elismertuk az osszes hibankat, illetve a ferjem rajott, hogy en nem megvaltoztam, csak siman a stresszhelyzetre es a teherre rosszul reagaltam, akkor ujraepitettuk az eletunket.

De nalunk az alapszerelem megvolt, csak annyi kaki volt mar felette, hogy nem mindig lattuk. Takaritani kellett.

Es megerte.

Es igen, le lehet pontozni, de egy megcsalasos helyzetben sem a megcsalo, sem a szereto nem korrekt ember. Kiveve ha a szereto nem is tud arrol, hogy o csak szereto. Mindegy, hogy epp a no, vagy a ferfi leP felre, ez nagy feregseg.

"Férj hűtlensége esetén a feleségek miért nem saját magukba keresik a hibát, miért a szeretőben?"

Mondjuk mert nem a felesêg rakta szét a gombás lábait másvalaki férjének, hanem a szerető?!