A feleségem négyszer annyit keres, mint én. Ezért rosszul érzem magam, mert nem szeretne gyereket, nem akarja feladni a karrierjét. Képen röhögött, amikor felajánlottam neki, hogy én vigyáznék a gyerekre. Mit tegyek?

Talán tisztázni kellene azt, hogy miért is vagytok együtt. A párkapcsolat elsősorban egymás szeretete, amelyből egyenesen következik, hogy előbb-utóbb család = gyerekek.

Másrészt azt is tisztázni kellene magadban, hogy miért akarod, hogy szüljön babát. Azért, mert szeretnéd, ha nemcsak egy pár, hanem egy család lennétek, vagy csak azért, mert attól kezdve ismét te vinnéd haza a magasabb jövedelmet, és helyreállna a lelkibékét, a férfiúi önbecsülésed bla-bla-bla. Nézz a lelkedbe!

Utána üljetek le, és nagyon komolyan beszéljétek át, hogyan is képzelitek el hosszútávon a közös jövőt, vagy egyáltalán van-e értelme közös jövőről beszélni.

25 vagyok,én is azt mondom,hogy 5 éves tervben nincs gyerek,se időm,se kedvem hozzá,nem azért tanultam annyi évet hogy otthon babázzak.

Karriert épitek,pénzt keresek,utazgatunk,bulizunk,jól érzem magam igy.

Szerencsére párom se akar még gyereket,pedig ő már 30.

Az ilyen esetek miatt mondom mindig, hogy még a házasság előtt, párkapcsolatban nagyon alaposan át kell beszélni az elveket.

Minden szempontból butaság lenne, ha a feleséged most feladná a karrierjét, amiben kibontakozhat és megalapozzátok a jövőt. Érthető, hogy azt szeretné, hogy támogasd ebben - de az nagyon szimpatikus Benned, hogy felajánlottad a GYES-re menő apuka szerepét.

Talán ebből a szempontból mégsem elég modern a feleséged - a mai világban már egyre több ilyen van, és a gyerek nem látja kárát.

Ugyanakkor azt is megértem, hogy 25 évesen még nem szeretne gyereket.

De pl. ilyen anyagiak mellett a teste miatt is felesleges aggódnia, egyrészt nem biztos, hogy helyreállíthatatlanul illetve drasztikusan károsodik, sok nő 3-4 gyerek után is csinos, karcsú, másrészt ha mégsem fog tetszeni magának, ennyi pénzből bőven telik a helyreállításra...

Viszont lehetett ez egy "kifogás" is, és a valódi ok az, hogy jelenleg nincs kedve a gyermekvállaláshoz, illetve nem hisz abban a családmodellben, hogy az apuka menjen gyesre.

Jól gondolkodol, csak akkor is, akárhogy vesszük, a 9 hónap ha esetleg táppénzesre sikerül, másrészt utána még 6 hónap mindenképpen kiesik a munkahelyről. (Te nem tudod megszülni, nem tudod szoptatni)

A munkahelyen még meglehet, hogy 6 hónapot sem várnának rá, ha még a kihordási idő is sok kieséssel járna, biztosan keresnének helyette mást, őt pedig átpakolnák másik munkakörbe.

én sem örülnék a babának, ha ilyen jól menne a szekerem. Bár még csak 22 vagyok, 30 éves korom előtt én sem akarok szülni. Az okok egyszerűek: jövőre nagydiplomázom, és tényleg nem azért tanulok 5 évet hogy ne tudjak dolgozni hanem rögtön gyerek, egy perc munka nélkül. Persze ez a másik véglet, de értitek.

Én valahol megértem őt, most nagyon megy neki, támogasd ebben és te sem vagy öreg, sőt! :) egy babának pedig kiegyensúlyozott környezetre van szüksége.

22L