A nők miért kegyetlenek egymással?

Nőként én is megfigyelt már ezt a jelenséget. Hasonló sorsom volt középiskolában, mint egy előttem szólónak az egyetemen. Az osztályunkban nem volt egy fiú sem. Négy év alatt sokat töprengtem azon, hogy miért? Személyes vélemény lesz a következő:

Azok a lányok, akik kicsit keményebbek voltak, (nem fiúsak, csak nem tört le a körmük minden apró dologért, és meg tudtak állni a lábukon,) nem szorultak azokra az ocsmányságokra, mint pl. a "szemedbe mosolygok és hátba szúrlak" Azok viszont, akik amióta az eszüket tudták mindig egy pasira vagy egy erősebb egyénre támaszkodtak, a háta mögött fúrták a másikat. Kipletykálták, hülyeségeket terjesztettek róla, és ha mégis szemtől szembe támadták, azt négyen öten tették egy ellen. Sokuknak havonta változott a pasija és soha semmivel nem voltak megelégedve semmilyen téren. Nyilván amit leírtam az egyéni és egyszeri tapasztalat, tehát ugyanez teljes mértékben nem lehet mindenkire igaz!!!

Én is nő vagyok, de én máshogy tudom. (Okos ember nem általánosít.)

Szerintem ez attól függ, milyen a nő. Nekem pl. a tesóm is, a barátnőim is olyanok, hogy tisztában vagyunk saját magunkkal, a képességeinkkel, a lehetőségeinkkel.

Valószínűleg a nők többségét úgy nevelik, hogy ne legyen önbizalma (hogy ezt majd egy férfitől kapja meg), ezért gyűlölködnek. De vannak normális nők, elég sokan.

A másik pedig az, hogy ha nőként valakiről negatív véleményem van, rögtön az jön, hogy biztos irigy vagyok.

Ez meg a világ hibája, nem az enyém.

Ha valakire azt mondom, hogy ronda, azt nem rosszindulatból teszem, hanem ténymegállapításként. Azt jelenti, hogy nem tetszenek a vonásai.

Egyébként sokkal többször jegyzem meg nőkre is, hogy szépek. Néha a metrón is úgy odamennék lányokhoz, nőkhöz, hogy megmondjam nekik, hogy milyen szépen csillog a hajuk, vagy hogy gyönyörű az arcbőrük, és milyen feltűnőek ebben a szürke embertömegben.

De ugye nem lehet, mert vagy leszbinek néznek, vagy azt hiszik, hogy gúnyolódom.

25/L

ezt pont ma lőttem, és azt hiszem remekül illik ide:

"Legtöbben azért “ribancoznak” le valakit, mert rettentően irigyek: a külsejére, a személyiségére, a társadalmi életére, az eredményeire, sőt akár a céljaira is.

Az állandó versengési kényszer miatt utálkozik mindenki, képtelenek egymással normális kapcsolat kialakítására.

Egy személyiségében kiforrott nő képes túllépni ezeken, de sajnos manapság mire ez megtörténik, egy megsavanyodott vénlány lesz az illető.

Kétségbeesetten próbálnak megfelelni egymásnak, és amint egy olyan dolog elé állítja őket az élet, ami önmaguknak, és nem a társadalomnak lenne egy pozitív esemény, megfutamodnak.

Bolondítják egymást és a férfiakat is.

Megbántanak másokat, csakhogy a saját egójukat növeljék. Pedig ennek számos más módja lehetne, de legtöbbjük olyan buta mint egy kiskanál, és csak ezt az egy módszert ismeri/próbálja érvényesíteni.

Megbántanak olyanokat akiket szeretek. Az utóbbi hónapokban kb. öt srácnak voltam a lelki szemetesládája nyomorult nőtársaim miatt…

No persze ebben a posztban nem alázni akarom anőket ill. ajnározni a férfiakat, hisz megannyi görény lelhető fel közöttük is.

Szimplán az a helyzet, hogy agyam eldobom a “női praktikáktól”. Miért éri meg húzni mások agyát? Miért éri meg kijátszani a másikat? Miért éri meg nektek is akkora görénynek lenni, mint némely férfinak?

Valóban nagy százalékuk egy ócska ribanc.

Mindenki elkorcsosult."

A férfiak egymás közt empatikusabbak?

Hacsak nem vagy férfi, ezt nem tudod megítélni, hisz soha nem leszel férfiként egy férfival kapcsolatban.

Ez inkább emberfüggő.

Kapásból tudnék felsorolni legalább öt-hat férfit a környezetemben, aki szeret kiszúrni embertársaival és nem éppen a kedves fajta. De ugyanúgy tudok mondani ilyet nőben is, és az ellenkezőjét is. Szerintem ez nem nemtől függ.

"Ha valakire azt mondom, hogy ronda, azt nem rosszindulatból teszem, hanem ténymegállapításként."

Tény? Maximum vélemény.