Első kapcsolatból házasság?

Párocskámmal az elsők vagyunk egymásnak, fiatalon elköteleződtünk. A barátnőim azt mondták, hogy kíváncsi leszek később, amikor már késő lesz. Nagyon ragaszkodó, és hűséges vagyok, de ebben a kíváncsiságban tényleg van valami. Előfordul, hogy másról fantáziálok, meg hogy megtetszik valaki az utcán, aztán elkalandoznak a gondolataim, hogy mi lenne, ha másképp alakult volna az életem, és most mással lennék. Irigy vagyok a barátnőimre, akik már sok férfivel voltak, hogy milyen tapasztaltak, meg olyan jó érzés lehet ezt számom tartani (ne értsetek félre, így kívülről tényleg olyan jó belegondolni, hogy így sorba teszik, hogy ki hogy csókolt, stb...) Valahogy ez hiányzik, mert teljesen kimaradt nálam, még csak nem is randiztam mással. De közbe meg érzem, hogy nekem csak ő kell, szeretem őt, és olyan szép, hogy ő az egyetlen férfi az életemben. Beszéltem vele erről, és azt mondta, ő nem érti, hogy mi lehet abban a jó, ha sorba teszi az ember a partnereit... Szóval nem értett meg, és most lelkiismeret-furdalásom van, hogy "én ilyenekre vágyom". Nyugtassatok meg, hogy ez normális (ha az egyáltalán), vagy ha van valami tapasztalat ezzel kapcsolatban, azt is szívesen várom!:)