Hogyan tovább ezek után, válni, vagy mit tehetek még?

A férjem hosszú ideje munkanélkülin van(fél éve) és persze emiatt folyamatosan őrlödöm,neki sem mindegy .

Hónapok óta hitegetik egy konkrét munkalehetőséggel rendszeresen még egy hónap múlvára halasztva a kezdési időpontot.

Mást nem nagyon keresett,bár néhány helyet megnézett,sehová sem kellett.

Én lassan az utolsó idegi tartalékaimat is felemésztem ,tehetetlennek érzem magam,részemről megvan a bevételünk,de én egyedül kevés vagyok fenttartani a családot.

Az utóbbi időben egyre arrogánsabban,türelmetlenebbül reagálta már le ,ha rá mertem kérdezni,hogy mikor lesz már végre munkahelye,hiszen már a munkanélküli segélye is lejárt,arra hivatkozott ,hogy neki sem mindegy,de bízik benne,hogy most már valóban kezdhet ahol ígérték neki.

Nem iszik,nem dohányzik ,tervei,céljai lennének,nem élvezi az itthonlétet,azt mondja alig várja,hogy dolgozhasson,kissebb munkákat el is vállalt,ha szóltak neki.

Mikor ma ismét felmerült a téma és merészeltem aggódni ezen arrogánsan azt mondta,hogy most minek aggódom,,hiába sírok attól nem lesz jobb,majd fenyegetőzni kezdett,hogy ő összepakol és elmegy ,mert nem lehet kibírni azt amit én művelek vele.

Számonkérést nem tűrt soha semmiért,a hibáit soha nem ismeri be,nagyon elenyésző azon esetek száma amikor utólag azt mondja,hogy ne haragudjak feszült volt és azért beszélt velem így,makacs ,konok ember,aki nem szereti kimutatni,ha problémái vannak.

Fogta magát ma és elment,én hívtam,hogy hová ment ,azt mondta,hogy ő nem tud így élni tovább.

Nemrég azt mondta,hogy nincs miért élnie és nincs miért hazajönnie...két gyerekünk van egyébként akiket nagyon szeret.

Elment egyszer februárban ugyanígy ,én könyörögtem vissza akkoris ,hogy ne csinálja ezt,ne menjen el,3 napig fel sem vette a telefont ,amikor hazajött alig mertem jóideig felhozni a munkanélküliségét,de mostanra már tarthatatlannak érzem a helyzetet,a szüleim segítsége nélkül már a végrehajtók jöttek volna hozzánk.

Azt ígértem jóban-rosszban...