Hogyan tovább ezek után, válni, vagy mit tehetek még?
A férjem hosszú ideje munkanélkülin van(fél éve) és persze emiatt folyamatosan őrlödöm,neki sem mindegy .
Hónapok óta hitegetik egy konkrét munkalehetőséggel rendszeresen még egy hónap múlvára halasztva a kezdési időpontot.
Mást nem nagyon keresett,bár néhány helyet megnézett,sehová sem kellett.
Én lassan az utolsó idegi tartalékaimat is felemésztem ,tehetetlennek érzem magam,részemről megvan a bevételünk,de én egyedül kevés vagyok fenttartani a családot.
Az utóbbi időben egyre arrogánsabban,türelmetlenebbül reagálta már le ,ha rá mertem kérdezni,hogy mikor lesz már végre munkahelye,hiszen már a munkanélküli segélye is lejárt,arra hivatkozott ,hogy neki sem mindegy,de bízik benne,hogy most már valóban kezdhet ahol ígérték neki.
Nem iszik,nem dohányzik ,tervei,céljai lennének,nem élvezi az itthonlétet,azt mondja alig várja,hogy dolgozhasson,kissebb munkákat el is vállalt,ha szóltak neki.
Mikor ma ismét felmerült a téma és merészeltem aggódni ezen arrogánsan azt mondta,hogy most minek aggódom,,hiába sírok attól nem lesz jobb,majd fenyegetőzni kezdett,hogy ő összepakol és elmegy ,mert nem lehet kibírni azt amit én művelek vele.
Számonkérést nem tűrt soha semmiért,a hibáit soha nem ismeri be,nagyon elenyésző azon esetek száma amikor utólag azt mondja,hogy ne haragudjak feszült volt és azért beszélt velem így,makacs ,konok ember,aki nem szereti kimutatni,ha problémái vannak.
Fogta magát ma és elment,én hívtam,hogy hová ment ,azt mondta,hogy ő nem tud így élni tovább.
Nemrég azt mondta,hogy nincs miért élnie és nincs miért hazajönnie...két gyerekünk van egyébként akiket nagyon szeret.
Elment egyszer februárban ugyanígy ,én könyörögtem vissza akkoris ,hogy ne csinálja ezt,ne menjen el,3 napig fel sem vette a telefont ,amikor hazajött alig mertem jóideig felhozni a munkanélküliségét,de mostanra már tarthatatlannak érzem a helyzetet,a szüleim segítsége nélkül már a végrehajtók jöttek volna hozzánk.
Azt ígértem jóban-rosszban...
"Ahelyett, hogy azt mondanád, igazatok van,marha vagyok, megyek és bocsánatot kérek.... "
Én már felhívtam telefonon és bocsánatot kértem,lassan haza is ér.
"Éreztesd vele, hogy hasznos, mert úgy látom, ez bántja a leginkább."
A minap is elmentem a két gyerekkel egy nagy sétára a környékre,mire hazaértem az udvart szépen rendbetette,előtte lévő napon nagy vihar volt és tele volt minden falevéllel,szépen összesöpört mindent,olyan jól esett,dícsértem is érte nagyon,hogy nem nekem kellett nekiállnom.
Szuper, csak el ne kezd azután, hogy "és, mi lesz a munkával?". Kicsit olyan érzése lehetne olyankor, hogy "na, most jön hízelegni, hogy utána megint nekiálljon idegesíteni".
Azt meg meg kell értened, miért nem akar sétálni menni veled. Ahogy te is írtad, te beszélnél, neked pedig mivel ez az elsődleges problémád/gondolatod, tovább forszíroznád akkor is ha kikapcsolódni viszed el a férjed- de nem hagyod.
Objektíven gondold végig:
Motivált a munkakeresésben? Motiváltabbá teszi, ha b.gatod?
Ha neadjisten viszi a bank a házat mindenképp, akkor melyik a jobb eset: a házat veszted el, vagy a házat ÉS a férjedet?
Gyorsabban/hatékonyabban fog munkát találni, ha cseszegeted? Vagy még stresszesebb lesz és ez visszafogja a teljesítményét?
Amúgy nem értem, hogy munkaügyi pernek miért nem futtok neki. Nagy eséllyel lenne belőle pénzetek és a férjed is ki tudná értelmesen tölteni a kényszerszabadságát.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!