Hogyan tovább ezek után, válni, vagy mit tehetek még?
A férjem hosszú ideje munkanélkülin van(fél éve) és persze emiatt folyamatosan őrlödöm,neki sem mindegy .
Hónapok óta hitegetik egy konkrét munkalehetőséggel rendszeresen még egy hónap múlvára halasztva a kezdési időpontot.
Mást nem nagyon keresett,bár néhány helyet megnézett,sehová sem kellett.
Én lassan az utolsó idegi tartalékaimat is felemésztem ,tehetetlennek érzem magam,részemről megvan a bevételünk,de én egyedül kevés vagyok fenttartani a családot.
Az utóbbi időben egyre arrogánsabban,türelmetlenebbül reagálta már le ,ha rá mertem kérdezni,hogy mikor lesz már végre munkahelye,hiszen már a munkanélküli segélye is lejárt,arra hivatkozott ,hogy neki sem mindegy,de bízik benne,hogy most már valóban kezdhet ahol ígérték neki.
Nem iszik,nem dohányzik ,tervei,céljai lennének,nem élvezi az itthonlétet,azt mondja alig várja,hogy dolgozhasson,kissebb munkákat el is vállalt,ha szóltak neki.
Mikor ma ismét felmerült a téma és merészeltem aggódni ezen arrogánsan azt mondta,hogy most minek aggódom,,hiába sírok attól nem lesz jobb,majd fenyegetőzni kezdett,hogy ő összepakol és elmegy ,mert nem lehet kibírni azt amit én művelek vele.
Számonkérést nem tűrt soha semmiért,a hibáit soha nem ismeri be,nagyon elenyésző azon esetek száma amikor utólag azt mondja,hogy ne haragudjak feszült volt és azért beszélt velem így,makacs ,konok ember,aki nem szereti kimutatni,ha problémái vannak.
Fogta magát ma és elment,én hívtam,hogy hová ment ,azt mondta,hogy ő nem tud így élni tovább.
Nemrég azt mondta,hogy nincs miért élnie és nincs miért hazajönnie...két gyerekünk van egyébként akiket nagyon szeret.
Elment egyszer februárban ugyanígy ,én könyörögtem vissza akkoris ,hogy ne csinálja ezt,ne menjen el,3 napig fel sem vette a telefont ,amikor hazajött alig mertem jóideig felhozni a munkanélküliségét,de mostanra már tarthatatlannak érzem a helyzetet,a szüleim segítsége nélkül már a végrehajtók jöttek volna hozzánk.
Azt ígértem jóban-rosszban...
Ezek után szerintem NEM VÁLNI! Ez egy krízis, amiben most vagytok. Mi it átéltük ezt, gyes után én voltam munkanélküli jó ideig. Iszonyatos érzés!!!! Iszonyatos a tudat, hogy nem kellesz senkinek.. nincs rád szükség!
Most nagyon mellette a helyed! Mikor összeházasodtatok, azt mondtátok, hogy "jóban-rosszban, betegségben-szenvedésben". Ilyen hullámvölgyek valószínűleg lesznek még, nem a válás a megoldás.
Másrészt nagyon gáz, hogy az ország ilyen xar helyzetben van, hogy Orbán szerint 5 millió embernek dolgoznia kéne a 3,7 millió helyett... de hol? Szerintem nagyon sokan dolgoznának, és bármit, ha lenne végre.. Drukkolok, hogy kimásszatok a gödörből!
"Drukkolok, hogy kimásszatok a gödörből!"
Nagyon köszönöm!Elvileg azt mondták,hogy jövő hónap elején mehet ki külföldre,biztosra mondták...de már nem merjük elhinni,mert ez a 3. hónap amikor bíztatnak,hogy nyugodjunk meg,bízzunk abban aki intézi,mert már nem kell sokat várni,ennyire biztosra még soha nem mondták mint most.
Telefonhívást ígértek a napokra,szerintem legkésőbb jövő hét keddig megtudjuk,mert tegnap indultak el Németországból és ha hazaérnek,akkor hívják a férjemet,hogy menjen megbeszélni a részleteket és együtt indulnak jövő hónap elején vissza.
Én pedig bepánikoltam,hogy mi van ,ha ismét egy hónapig várakoztatják,hitegetik csak...bárcsak vissza tudnám pergetni az időt egy-két órával ,nagyon kivertem a hisztit,iszonyúan szégyelnivalóan,a férjem még soha nem látott ilyennek,de olyan régóta szorongok,aggódom,igyekszem türelmesnek lenni,hogy most,hogy a napokban válik teljesen biztossá ,hogy mehet e összeomlottam a félelemtől,a rettegéstől és ebben benne volt az utóbbi fél év minden izgalma,elkeseredettsége,tehetetlensége.
Ha valóban mehet,akkor "szép" emlékekkel válunk el
:-( az indulásánál,most,hogy így viselkedtem.
"Ahelyett, hogy biztatnád, még rá is teszel egy lapáttal szerencsétlennek."
Bíztattam,pátyolgattam hónapokig,aztán egyre tehetetlenebbenek éreztem már magamat és én sem bírtam pozitív maradni.
Sajnos ma Magyarországon nem olyanok a munkaviszonyok, mint régen. Ma, ha olyan munkahelyen akarsz dolgozni, ami normális, akkor a főnöknek a sógor-koma-jó barátjának kell, hogy legyél. Ha nem vagy, akkor meg el lehet vállalni azt, ahol folyton lenéznek, nem becsülik meg a munkádat, egy hiba és mehetsz is, hisz van helyetted másik 10 és még be sem jelentenek. Sajnos, ez ma Magyarország. Nincsenek munkahelyek, ha vannak is, oda is csak a nyugdíjasok kellenek, mert azok után nem kell adót fizetni vagy ha fiatal vagy, nincs gyakorlatod, mehetsz a francba, ha idős vagy, akkor sem kellesz, ha vidéki vagy, akkor meg főleg!
Ha ezért elválsz, akkor az annyit jelent, hogy jóban, de rosszban nem. Ha nem akarna dolgozni, otthon ülne egész nap, inna, dohányozna, vagy kocsmába járna, játék gépezne, akkor meggondolandó, de így.
Abba nem gondoltál bele, mi lesz, ha fordul a kocka? Mondjuk neki lesz munkahelye, neked meg nem és nem is fogsz könnyen találni?
Értsd meg őt is és ne piszkáld folyton.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!