Hogyan tovább ezek után, válni, vagy mit tehetek még?
A férjem hosszú ideje munkanélkülin van(fél éve) és persze emiatt folyamatosan őrlödöm,neki sem mindegy .
Hónapok óta hitegetik egy konkrét munkalehetőséggel rendszeresen még egy hónap múlvára halasztva a kezdési időpontot.
Mást nem nagyon keresett,bár néhány helyet megnézett,sehová sem kellett.
Én lassan az utolsó idegi tartalékaimat is felemésztem ,tehetetlennek érzem magam,részemről megvan a bevételünk,de én egyedül kevés vagyok fenttartani a családot.
Az utóbbi időben egyre arrogánsabban,türelmetlenebbül reagálta már le ,ha rá mertem kérdezni,hogy mikor lesz már végre munkahelye,hiszen már a munkanélküli segélye is lejárt,arra hivatkozott ,hogy neki sem mindegy,de bízik benne,hogy most már valóban kezdhet ahol ígérték neki.
Nem iszik,nem dohányzik ,tervei,céljai lennének,nem élvezi az itthonlétet,azt mondja alig várja,hogy dolgozhasson,kissebb munkákat el is vállalt,ha szóltak neki.
Mikor ma ismét felmerült a téma és merészeltem aggódni ezen arrogánsan azt mondta,hogy most minek aggódom,,hiába sírok attól nem lesz jobb,majd fenyegetőzni kezdett,hogy ő összepakol és elmegy ,mert nem lehet kibírni azt amit én művelek vele.
Számonkérést nem tűrt soha semmiért,a hibáit soha nem ismeri be,nagyon elenyésző azon esetek száma amikor utólag azt mondja,hogy ne haragudjak feszült volt és azért beszélt velem így,makacs ,konok ember,aki nem szereti kimutatni,ha problémái vannak.
Fogta magát ma és elment,én hívtam,hogy hová ment ,azt mondta,hogy ő nem tud így élni tovább.
Nemrég azt mondta,hogy nincs miért élnie és nincs miért hazajönnie...két gyerekünk van egyébként akiket nagyon szeret.
Elment egyszer februárban ugyanígy ,én könyörögtem vissza akkoris ,hogy ne csinálja ezt,ne menjen el,3 napig fel sem vette a telefont ,amikor hazajött alig mertem jóideig felhozni a munkanélküliségét,de mostanra már tarthatatlannak érzem a helyzetet,a szüleim segítsége nélkül már a végrehajtók jöttek volna hozzánk.
Azt ígértem jóban-rosszban...
válasza:Nem azt mondtuk, hogy pozitív legyél, mert az sokszor nehéz, de legalább ne rugj bele.
Ha elmegy akkor miattad megy el.
Állítom,hogy semmi,de semmi probléma nem lenne köztünk,ha nem lenne ez a munkanélküliség.
Nem tudom,hogy más családban ,hogy kezelik ha felmerül ilyen helyzet,sajnos a tehetetlenségünkben már egymáshoz sincsen türelmünk.
Annyiszor visszafogtam magam,magamaban őrlödtem ,nem mondtam ki a gondolataimat,hogy ne legyen rossz a férjemnek ,ma vártam volna pár bíztató szót,de csak a rideg visszautasítottságot érzem részéről,azonnal hárítja a témát,nem hajlandó róla beszélni,mert akkor muszály vele szembesülni,jól esett volna pár kedves szó,ha átöleli a vállamat,de nagyon más lett ettől az egésztől,nem nagyon beszélget,de folyton rágódik magában,sóhajtozik,szenved.
válasza:Bocs, de Ő a munkanélküli. Miért kéne téged vigasztalnia? Neki szar, ő keres, ő rohangál munka után. Miért kéne téged biztatnia?
Kicsit el vagy te tévedve.
válasza: válasza: válasza:",ma vártam volna pár bíztató szót,"
"jól esett volna pár kedves szó, ha átöleli a vállamat"
Neked esett volna jól?? Te vagy az aki cseszteti folyamatosan a próbálkozásai ellenére, lekiabálod a fejét és utána ő menjen oda hozzád vígasztalni?
Hát ne haragudj...megértem a helyzetedet nagyon is, hidd el, mert ugyan így vannak anyámék is, de akkor is...
Neki szerinted nem esett volna jól ha odamész és megöleled?
Ő az, aki szenved a munkanélküliségtől, aki bizonyítani szeretne, de nem tud, aki csalódást okoz a feleségének...hidd el, hogy neki 10szer olyan nehéz mint neked. TE neked kéne odamenni és megölelni ŐT, NEKED kéne pár bíztató szót mondanod...
válasza: válasza:Sajnálom, hogy ilyen nyersen fogalmaznak páran. Biztos nagyon nehéz a férjednek, de az mindenképp jó, hogy nem fordult annyira be, hogy csak otthon üljön, ne is keressen munkát, hanem sajnálja magát, mert az a legrosszabb.
És biztos nagyon nehéz neked is, de próbálj még kitartani. Hasonló helyzetben vagyunk mi is, és tényleg nagyon rossz, mikor olyanért mordulnak rád, amivel nem is akartál rosszat, csak mondjuk egy kérdés volt...De vhogy a férfiak tényleg másképp kezelik a feszültséget. Mi nők inkább beszélnénk róla, ők meg pont, hogy inkább szóba sem hozzák. De attól még agyalnak rajta, és őket is idegesíti. Vszínű a férjed is nagyon rosszul érzi magát, hogy a családját nem tudja eltartani. És ilyenkor felszínre kerülhet minden hülyeség, kis semmiség, de ahogy írod, egyébként nem lenne köztetek gond. Ha tényleg így van, talán egy beszélgetést megér még a dolog. De szerintem nincs igaza, hogy lelépett, ez egy kicsit hiszti. Mindkettőtök részéről sok-sok-sok türelem kell(ene). Drukkolok. :)
válasza:Kicsit emlékeztet ez a történet arra, amikor apám húga meghalt. Külön kocsiban mentünk (én a férjemmel, szüleim külön), majd odaérve anyám odajött panaszkodni, hogy mennyire összevesztek, mert apám nagyon bunkó volt vele.
Hát anyám megkapta a másik felét tőlem, ugyanis igen, apám valóban elviselhetetlenül viselkedett a korábbi napokban, velem is. DE, a húga meghalt, szerintem teljesen érthető volt, hogy feszült és türelmetlen, netán bunkó volt. Amúgy nem szokott ilyen lenni, úgyhogy ha én kaptam a sűrűjét, akkor szépen kussoltam és hagytam, hogy levezesse a feszültséget, akár rajtam is.
Viszont egyáltalán nem csodálkoztam volna, ha kirakja anyámat útközben a kocsiból és jöhet haza stoppal.
Illetve a férjemnek most van vizsgaidőszaka. Ugyanazt végzi, amiből én korábban diplomáztam, így eléggé képben vagyok. Kicsit kishitű magával szemben, nehezebben is szedi ki a lényeget az anyagból. Velem alig foglalkozik, cserébe feszült, gyorsan robban. Kikerülöm, ha kell, akkor segítek, korrepetálom, az esetleges hisztiket elengedem a fülem mellett. Ha vége lesz a vizsgáknak, akkor úgyis normális lesz. Ha felvenném a kesztyűt és visszaugatnék, akkor maximum elválnánk, de a helyzetet nem oldanám meg vele.
Sőt, amikor én államvizsgáztam, én volt a helyi kötsög, annyira idegbeteg voltam, főleg pár nappal előtte. A férjem is felmérte, hogy ez most a vizsgának szól, nem neki, úgyhogy akkor ő nyelte az én sárkányságomat. Amint sikerült az államvizsga, visszaálltam normális üzemmódra. Addig szó nélkül tűrte a kötekedéseimet és ha nyolcszor küldtem vissza a kávéval, hogy nem elég édes, túl édes, sok a tej, kevés a tej, vazzehogymégegykávétsetudszmegcsinálni, hideg, meleg, ne ennyit, ne ilyen keveset, akkor kilencedszerre is hozta.
Bár két nappal a vizsga előtt kaptam egy doboz Xanaxot masnival átkötve, jelzésértékűen :) (vizsga előtti nap egyébként jól jött, mert egy percet se tudtam volna aludni nélküle).
"TE neked kéne odamenni és megölelni ŐT, NEKED kéne pár bíztató szót mondanod..."
Nem viseli el ha szeretgetem emiatt,idegesíti,próbál teljesen érzelemmentesnek látszani a témával kapcsolatosan,eltávolodott tőlem nagyon,már nem erőltetem,hogy jöjjen velem és a gyerekekekl sétálni például,mert ha végzett a dolgával amit itthon csinál,akkor csak szomorú,búskomor tekintettel fekszik szótlanul.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!