Vannak durva anyós sztorijaitok?

Nekem is van sztorim. Anyóssal minden remekül kezdődött, kedves volt, úgy tűnt befogadtak a családba, és gyakran mondták is, hogy milyen értelmes és jól nevelt gyerekem van. Az én lányom most 14 éves, az ő, elhunyt sógor felöli unokái 4 és 3 évesek. A kapcsolat megromlására nem kerülhetett volna sor, ha csak egy picit is odafigyelnek arra, hogy van egy másik élő fiúk, aki most készül családot alapítani velünk. És törekedtek volna arra, hogy jó emlékek kössenek össze bennünket. Nem mindenden egyes látogatás alkalmával, azzal fárasztott volna, hogy a sógornő mit csinál rosszul a gyereknevelésben és általában mindenben. Ha lett volna lehetőség, hogy ettől elvonatkoztatva végre észreveszi, hogy egy másik családban van, ahol nem feltétlen ez a téma, merthogy nekünk is megvannak a gondjaink, és a terveink. (Ó, milyen boldogan is kezdtünk hozzá közös életünkhöz!) Ha pozitív közös élményekkel gazdagodhattunk volna és nem az állandó korholását kellett volna hallgatni, amihez tulajdonképpen semmi közöm nem volt. Ha amikor elmentünk nyaralni, nem jöttek volna utánunk és a váratlan látogatás is nem csapott volna át siránkozásba, akkor nem tartanánk itt. Nem tartanánk itt akkor sem, ha mindezek ellenére sógornő személyes jelenlétekor nem az ő seggnyalása ment volna, -meghazudtolva mindent, amit odáig mondott- a háta mögött pedig ment tovább az ócsárlása. És ebből két év után egyre inkább a jellemtelen kétszínűség tulajdonságai bontakoztak ki előttem. És már arra kezdtem gondolni, hogy vajon az én hátam mögött is ezt csinálja, szemtől-szembe meg mézesmázos? Legalább arra lett volna tekintettel, hogy én is gyereket nevelek, és nem ilyen dumákkat kéne hallgatnia. Mert mi nem így élünk.

Röviden összefoglalva a kezdeti szimpátia, és együttérzés átcsapott a megelégelésbe, a pozitív élmények teljes hiánya miatt pedig unszimpátiába.

Megtettem, hogy ezzel szembesítettem, és megkérdeztem, hogy rólunk is ilyeneket mond-e mert úgy látom kicsit más a helyzet, ha ők is itt vannak? Lesápadt.

Én nem látogatom egy éve, nekem ennyi szarkavarás untig elég volt. Megvannak a magunk, magam dolgai, amikkel foglalkozzak. Nem vagyok többé hajlandó siránkozást, ismétléseket, végeláthatatlan tipródást hallgatni.