Anyós gond! Levegőnek néz. Hogy kell ezt a helyzetet kezelni? Minden nap találkozunk.

Az anyósommal (és a párommal is) egy helyen dolgozunk. Külön cég, csak egy épületben. Most már több, mint egy éve itt vagyok. A kapcsolatunk két hónapja tart. Egészen addig, amíg össze nem jöttünk, nagyon jóban voltam a párom anyjával. Minden nap beszéltünk, sokat segített is nekem, tegező viszonyban vagyunk stb.

Amióta együtt vagyunk, egyszerűen levegőnek néz... Maximum köszön, és kész.

Külföldön vagyok egyébként, és a párom helyi. Az anyja szerint csak azért vagyok vele, mert mindenképpen egy helyi "pénzes" pasit akartam fogni magamnak... Saját cégük van,családi vállalkozás, de lövésem sincsen, hogy állnak anyagilag, és őszintén szólva nem is érdekel. Nekem is saját vállalkozásom van, igaz még nem megy olyan jól, de megélek belőle. Tehát van életem, dolgozom, pénzt keresek, lakásom van... Nem szorulok senki pénzére. Ezt elvileg ő is tudja.

A másik része a dolognak, hogy a páromnak kb 2 héttel azelőtt ért véget egy öt éves kapcsolata, hogy mi összejöttünk. A szakításukban nem volt részem. Mint utóbb kiderült, mindössze annyi, hogy mivel rengeteget beszélgettünk, ő belém zúgott, és rájött arra, ilyen érzései nem lehetnének, ha otthon minden rendben lenne. Rádöbbent, hogy elmúlt a szerelem, és lépett. A bizonytalanra, mert sosem került szóba köztünk, hogy esetleg mi ketten együtt... Én tudtam, hogy komoly párkapcsolatban él, és soha nem adtam tudtára, hogy tetszik nekem. Nem lett volna fair. A szakításuk után derült ki, hogy a szimpátia régóta kölcsönös, csak nem beszéltünk róla addig. Azóta együtt vagyunk. Az anyja viszont a fejébe vette, hogy minden az én hibám (nagyon szerette az exet), ráadásul még a pénzük is kell.

A kérdésem lényege az, hogy hogyan kellene kezelnem ezt a helyzetet? Nagyon zavar. Most már nem bánt, sokkal inkább idegesít a hozá állása. És úgy érzem, hogy ezt sosem fogom tudni megbocsájtani neki. El fog jönni az az idő, amikor majd "megnyugszik", de én nagyon haragszom rá.

Egyébként még a legelején próbáltam vele leülni megbeszélni vele a helyzetet, mert ugye jóban voltunk, akkor azt mondta, a mi életünk, a mi döntésünk, nem szól bele. Ehhez képest tudomást sem vesz rólam.

A párom azt mondja, adjak időt az anyjának... Na de mire?! Ez nekem nagyon megalázó, sértő, bántó stb...