Mit tegyek? Nagyon nagyon el vagyok keseredve, ezért mint utolsó lehetőség, írok ide. Páromnak van az előző kapcsolatából egy lánya és 6hónapja született közös kislányunk.

A kislány és a férjed között olyan kapcsolat van, ami kőzetetek sosem lesz meg: az apja. Olyan kapocs köti össze őket, ami titeket sosem fog. Rivalizálhatsz vele, de te kerülsz ki vesztesen.

Gondold magad a férjed helyébe. Nézd a lányodat: mit szólnál hozzá, ha nem te nevelhetnéd? Én pl. nem élném túl. És te? És mondjuk 2 hetente találkozhatnál vele? Mit tennél? Persze, hogy minden idődet rá fordítanád, nem? Végre itt van, végre... Hogy beteg? Te ott tudnád hagyni a beteg gyerekedet? Őszintén!!! Nem. Milyen szülő az, aki otthagyná, mert beteg? Hát akkor majd én ápolom, én vagyok a szülője, nem? Ha a két gyerekem beteg, nem száműzöm itthonról a beteget, igaz? Vagy veled ezt tették? Te tennéd ezt a két gyerekeddel, ha valamelyik beteg, hogy le se Sz@..ád??? Hogy amikor lázas, beteg nem simogatod meg? Lepasszolnád most ezért a kislányodat? Őszintén!

És ha végre vele vagy, eltelt 2 átkozott hét, és ahelyett, hogy nyugodtan lehetnél vele, ott van egy nő, aki vinnyog, meg hisztizik, akit ilyenkor jobb is elkerülni, mert az embernek legalább nyugta van ilyenkor. Mit tennél te, ha a gyereked nálad lehetne, és ezen más kiakadna (aki "csak" egy másik ember), és úgy állna hozzá, ahogy te? Te bírnád idegileg? Szereted te a férjedet? Direkt nehezíted az életét?

Vagy gondold el: ha egy másik nő a te pici kis 5 évesedet utálná Nézz rá, milyen is kedves arca van, milyen aranyos kis feje....És egy másik nő utálja. Mit tennél? Hát kedved lenne megölni a nőt, nem?

Szereted-e a lányodat? Mert ha igen, akkor jót akarsz neki. Szeretnéd, hogy legyen egy támasza, akire majd számíthat (A TESTVÉRÉRE), akinek elmondhatja azt is, amit neked nem fog, vagy egy rossz testvérkapcsolat nyomra rá az egész életére a bélyegét? A gyerek nem hülye. Érzi rajtad, a megnyilvánulásaidból, a viselkedésedből a testvéréhez való hozzáállásodat. Jót akarsz a gyerekednek vagy nem?

Tudod, mi a legjobb módszer? Amitől félsz, abba vágj bele... Túléled, ne aggódj...:) Sok legyet egy csapásra: ha itt a kislány, menjetek el 3asban vagy 4-esben fagyizni vele, sétálni, játszótérre... Hadd foglalkozzon a kistesóval. Én nem csodálom, hogy nem is kíváncsi rá...Mit gondolhat? itt ez a nő, és engem ki sem állhat...Ne csodálkozz, ha a kicsi nem is érdekli. Engem sem érdekelne a helyében. Hívtad már oda, hogy segítsen tisztába tenni? Megetetni? Tologassa a babakocsit? Játszottál már vele? Örök "ellenséget" akarsz a lányodnak? Mert jó úton haladsz. A kislány talán érzi, hogy te rivalizálsz vele. Mit tesz erre? Amikor az apa vele van, akkor apa csak az ÖVÉ, az nőnek semmi köze hozzá. Az apjának meg persze, hogy jól esik, hogy a gyerek is foglalkozik vele. Persze, de ez te miattad van. TE generálod!!!!!! Azért ilyen a helyzet, mert belőled indul ki!

Ha a kislányt bevonod a dolgokba, ha azt érzi, hogy nem vagy féltékeny, hanem vele nevetsz, ha nem kell bizonygatnia neked, hogy az övé az apja, mert TUDJA? hogy ezt te sem vonod kétségbe, ha azt látná, hogy ez a téma téged nem izgat, és örülsz, ha itt van, akkor ezzel te szüntetnéd meg a rivalizálást!!!!

Gondolkodj el!

Nem olvasom a többi hozzászóllást, nincs rá időm sem. De megértelek. Nálunk mielőtt megszületet a közös gyerekünk nem volt gond a többi gyereke. viszont amikor a pici megszületett, 2 éves koráig rá sem nézett. Ennél rosszabb érzést el sem tudok képzelni. Féltékenykestem a többi gyerekére, pedig velük sem foglalkozott. Kikészítettem magam teljesen, hogy nem lehet szeretni egy csecsemőt? Aztán jött a járás, beszéd, és most már csak a kicsivel "törödik". De ráment a kapcsolatunk, és "megutáltam"a gyerekeit, akik nem tehetnek semmiről.

Túl érzékeny voltam, és ahelyett, hogy a párom mellettem állt volna magamra hagyott teljesen. Szóval a párodnak is nagy része van abban, hogy Te hogy éled meg ezeket a dolgokat. Szóval van ilyen máshol is.