Úgy érzem, rossz vágányon van az életem és szeretnék változtatni valamin. Több lehetőség is a rendelkezésemre áll, de hónapok óta csak gyötrődöm, nem tudom elszánni magam. Ti melyik megoldást választanátok?

Elnézést, de ez hosszú lesz. Első ránézésre minden rendben van az életemben: van egy működő kapcsolatom és egy olyan munkám, amit imádok és viszonylag jól is keresek vele.

A férjemmel 6 éve vagyunk együtt, 3 éve vagyunk házasok. A kapcsolatunk kívülről ideális, egy csomó barátunk van, akiket már így, közös párként ismertünk meg. Az egyetlen gond az, hogy az óriási szerelmes lángolás mostanra kihűlt és bár nagyon jó barátok vagyunk, de ennél többet nem érzünk egymás iránt. Ezt meg is beszéltük, mindenfajta vita vagy veszekedés nélkül. Egy éve nem szeretkeztünk, és egyikünk sem igényli. Nagyon szeretjük együtt tölteni a szabadidőnket, a személyiségünket tekintve is nagyon összeillünk. Ez ideális alapja lehet talán egy házasságnak, de két nagy hátránya van: egyrészt az egyikünk bármikor beleszerethet valakibe, és ha akkor bontjuk fel a kapcsolatunkat, a másik fél biztosan sérülni fog. Jobb lenne most elválni, amíg még barátként tudjuk megtenni ezt. Másrészt, amíg együtt vagyunk, mindketten elvesszük a másik esélyét arra, hogy új kapcsolatba kezdhessen, hiszen semmi igényünk nincs az ismerkedésre, mert a szabadidőnket együtt töltjük, az életünk rendben van, nem hiányzik belőle semmi. Ezenkívül bár szeretek vele lenni a szabadidőmben, mindent elmondok neki és megosztok vele, hiszen a legjobb barátom, az együttélés mégis lassan felőröl. Főzni, mosni, vasalni rá, rendet rakni utána, stb. – ezek mind olyan feladatok, amiket az ember örömmel megcsinál, amíg szerelmes és érzelmi támogatást kap cserébe. De mostanra már ahányszor csak kell valamit csinálnom neki, akár csak egy szendvicset is, állandóan háborgok magamban, mi a fenének kell nekem őt kiszolgálni?!

A munkámat nagyon szeretem. Négy éve vagyok már ennél a cégnél, a főnököm oké, a munkatársak jó fejek, nincs konfliktusom. A fizetésem egész jó, bár nem egy lottó ötös, de beosztással meg lehet belőle élni, tudom fizetni a lakáshitelemet, kicsit még félretenni is tudok, jut nyaralásra, színházra, stb. A körülmények viszont rémesek: 3 órát utazom naponta, egy szűk teremben vagyunk összezsúfolva harmincan, akkora a zaj, hogy csak füldugóval tudok a munkámra koncentrálni. Maga a meló egyre több és egyre stresszesebb, rengeteget kell hajtani. A túlórát, plusz munkát nem fizetik meg, pedig gyakran 10-12 órát dolgozunk és néha még hétvégén is. Sokszor annyira kifáradok, annyira stresszes vagyok, hogy sírógörcs jön rám. Pedig tényleg szeretem, amit csinálok, el sem tudom képzelni, hogy bírnám, ha még utálnám is.

Jelenleg egy vidéki városban élünk albérletben. Fizetem a rezsi és bérleti díj felét. Emellett van egy lakásom a szülővárosomban, ahol jelenleg egy barátnőm él, aki fizeti a rezsit.

Összefoglalva tehát ránézésre minden rendben, de az egyre stresszesebb munka és az, hogy a kapcsolatomban a biztos boldogtalanság felé sodródom, kiborít. Nagyon szeretnék változtatni valamin.

Öt lehetőséget is látok magam előtt:

1. Minden marad a régiben, nem ugrálok, mert mások a feneküket verdesnék a földhöz örömükben, ha lenne egy jó fej társuk és egy olyan munkájuk, amiből meg tudnak élni és még szeretik is.

Előny: nincs macera, lakáskeresés, munkakeresés, stb. Megmaradhatunk a külvilág szemében egy tökéletes és aranyos párnak, akiket mindenki szeret.

Hátrány: rövid úton bele fogok őrülni a dolgokba.

2. Elköltözöm a férjemtől a mostani városomban egy külön albérletbe és maradok a munkahelyemen.

Előny: imádok egyedül élni, megszabadulok a mindennapi stressztől, amit egy háztartás vezetése jelent. Csak magamat kell ellátnom, nem kell alkalmazkodnom senkihez. Például én nagyon szeretek reggel sokáig aludni és inkább később megyek be az irodába (szerencsére kötetlen a munkaidő), és este sokáig maradok bent, mert éjszakai típus vagyok: délután és este jobban tudok koncentrálni. A férjem ezt évek alatt sem tudta elfogadni, ezért az ő kedvéért hajnalban kelek, bent kókadozom reggel egy bögre kávé fölött csak azért, hogy korábban leléphessek és az estét együtt tudjuk tölteni. Az új albérletet az iroda közelében keresném, ezért naponta 2-3 órával több szabadidőm lenne, amit most utazással töltök el.

Hátrány: pénzkidobás. Egy külön albérlet a duplájába kerül, a fizetésem rámenne, le kellene mondanom több dologról, amitől rosszabbul érezném magam.

3. A férjemmel maradok, de felmondok a munkahelyemen és külsősként dolgozom tovább. (Új munkahely keresése jelenleg nem jön szóba, mert annyira szeretem a mostani munkámat, hogy nem akarom abbahagyni.) A jelenlegi cégemnek külsős munkatársai is vannak és engem is alkalmaznának külsősként, ha felmondanék. Csakhogy külsősök csak akkor kapnak munkát, ha a belsősök már nem bírják.

Előny: megszabadulok a munkahelyem jelentette stressztől, plusz az utazástól is. Nyugodt körülmények között, otthonról tudnék dolgozni.

Hátrány: sokkal kevesebb pénz és kiszámíthatatlan jövedelem. El kell mennem vállalkozónak hozzá, az adó fel fogja zabálni még azt a kevés pénzt is, amit keresek. Nem biztos munkalehetőség. Most már véglegesített szerződéssel dolgozom a cégnél, tehát még fel sem mondhatnak nekem egykönnyen. Ha elmegyek külsősnek, bármikor mondhatják azt, hogy bocs, találtunk valaki olcsóbbat, viszlát. És akkor aztán hoppon maradok.

4. Elköltözöm a férjemtől egy másik albérletbe és felmondok a munkahelyemen.

Előny: minden stressz faktor egy csapásra megszűnne.

Hátrány: Teljes anyagi csőd.

5. Felmondok a munkahelyemen és visszaköltözöm a szülővárosomba a saját lakásomba.

Előny: kevesebb a kiadás a lakásra, mert annak a lakásnak kisebb a rezsije, plusz nincs albérleti díj. Közelebb leszek a régi barátaimhoz, akik nagyon hiányoznak. Nagyon szerettem ott élni, úgy érzem, megfiatalodnék, ha megint a régi közegben lehetnék.

Hátrány: anyagiak. Külsősként dolgoznék a mostani cégemnek, bizonytalan munka, kevesebb jövedelem, stb. (lásd fent leírtakat). Ezen kívül közelebb lennék olyan családtagjaimhoz, akikhez nem szeretnék közelebb lenni, és akik miatt másik városba költöztünk a férjemmel. Egy újabb stresszkaftor lépne tehát fel.

Hónapok óta gyötrődöm, hogy mihez kezdjek az életemmel. Ti hogyan döntenétek a fent leírtak ismeretében?