Mit tegyek? Nagyon nagyon el vagyok keseredve, ezért mint
utolsó lehetőség, írok ide. Páromnak van az előző
kapcsolatából egy lánya és 6hónapja született közös
kislányunk.
21/36 A kérdező kommentje:
Olyan pszichológussal beszélek folyton,aki minden titkomat és az egész életemet ismeri. Még lehet hogy jobban ismer engem mint én magamat. De ő is csak ezeket tanácsolta,amiket ti. Meg hogy egy ideig töltsük külön azt az időt amikor a kislány itt van. Ez sajnos nem igazán megoldható,mert autónk nincs és a szüleim akikhez mehetnénk messze laknak. Falun lakunk sajnos itt nem igazán ismerek semmit,mert a párom lakkott itt és én csak úgymond "betolakodó" vagyok.
Lehettek "külön" egy lakásban is. Ezek alatt a hétvégék alatt foglalkozz csak a gyerekkel és magaddal és ne a férjeddel.
2012. ápr. 2. 09:29
Hasznos számodra ez a válasz?
Próbálj abban örömet találni ilvenkor, hogy csak a gyerek és te vagytok kettesben.És utána ha elment a kislány abban,hogy újra együtt vagytok hárman
2012. ápr. 2. 09:30
Hasznos számodra ez a válasz?
24/36 A kérdező kommentje:
igen pontosan ez történik. De megesz a féltékenység.... És mit fogok majd mondani a gyerekemnek ha majd megkérdezi,apa ilyenkor miért nem foglalkozik velem?
Mert a testvéreddel foglalkozik,akit nem lát 2 egész hétig.
De gondolom mire majd kérdezni tud addigra már foglalkozhat a kettővel egyszerre és te addig elmehetsz a fodrászhoz.
2012. ápr. 2. 09:36
Hasznos számodra ez a válasz?
Nem külön kell menni, hanem a fejedben kell rendbe tenni az érzéseket. Ez attól nem fog megoldódni, hogy külön vagytok azokon a hétvégéken, amikor ott a kislány. Véleményem szerint mivel féltékeny vagy, állandóan azon fog járni az agyad, hogy a férjed most a kislányával jól érzi magát, ti meg külön vagytok. Próbálj 180 fokos fordulatot venni, ehhez kellene a pszichológus segítsége, de ha nem próbálod meg azt csinálni, amit mond, akkor nem fog sikerülni a büdös életben soha. Ez nagyon kemény meló, az tény, de ezért írtam (meg más is), hogy ezt csakis magad tudod helyre tenni magadban. Meg kell értened azt a kislányt és a férjed viselkedését is. Nem mint kívülálló, hanem mint belső ember, aki ÁTÉRZI ezt, nem csak mondja, hogy igen, igaza van a férjemnek stb. Nem tudom érted-e amit mondani akarok?
2012. ápr. 2. 09:41
Hasznos számodra ez a válasz?
27/36 A kérdező kommentje:
Igen értem,amit mondasz és látom te is érted amit én mondok. Pontosan ez jár a fejemben,hogy ők ketten jólérzik magukat mi meg ketten külön vagyunk és hiányoljuk apát.
És látom nincs senki aki hasonló cipőben jár. Sajnálom,mert kíváncsi lennék hogy ő ezt hogyan oldotta meg.
Gondolom hétvégén van nálatok a kislány és csak pár órát,ahogy írtad.A hét többi napján pedig veled van a férjed!Ne akard őket elszakítani egymástól!Az idő majd megoldja.Logikusan átgondolva is tudod, hogy nem szabad utálni egy 5 éves gyereket,sőt semmilyen gyereket sem!
2012. ápr. 2. 10:04
Hasznos számodra ez a válasz?
29/36 A kérdező kommentje:
Igen 2hetente hétvégén van nálunk.
Egyébként már kicsit jobban érzem magam attól hogy ennyien írtatok és ilyen dolgokat. Azt hiszem egy kicsivel közelebb kerültem a megoldáshoz.
Olyan mintha 2 Én-em lenne. Egy jó és egy "gonosz mostoha"
Tudom mit kéne tenni,de a féltékenység és a gyűlölet meggátol. És tudom,hogy nem szabad utálni egy gyereket sem és hidd el (előző) nem is utálom a gyerekeket. De vele más. Olyan mintha el akarná venni a páromat. Mintha egy másik nővel találkozgatna.....
Hűha, az utolsó hozzászólásod alapján, neked nem a másik gyermekkel van bajod, hanem önértékelési problémáid vannak, és önbizalom hiányos vagy. Tehát először ezt kéne kezelni, és utána a többi folyományát.
2012. ápr. 2. 10:40
Hasznos számodra ez a válasz?
Kapcsolódó kérdések: