Miért jó már kamaszként szinte házasságban élni a másikkal?

18 vagyok, én is idén érettségizem. A barátom 24 éves. 2 éve vagyunk együtt, nagyjából fél éve voltunk együtt mikor először nála aludtam. Azóta szinte minden nap együtt alszunk, hétköznapokon is. Nálunk nem botránkozik meg se az én családom, sem az övé. 20 km-re lakunk egymástól, így amikor én alszok a barátomnál akkor 5 perc alatt ott tudok lenni suliban, mert a mellette lévő utcában lakik. Ha ő alszik nála, akkor reggel kicsit korábban ébredünk és beautózunk a városba, letesz engem a sulinál ő pedig megy tovább dolgozni. Hétvégente is sokat vagyunk együtt, de mindig máshol alszunk, mert az ő szülei elváltak és mindkettőjükhöz szeretünk menni. Nálunk a hétvége mindig családi körben telik, bárkinek a szüleinél is legyünk. Ennek ellenére tudok tanulni is, mert persze külön is töltünk időt, illetve nem minden éjjel alszunk együtt, csak nagyjából. De nem félek az érettségitől, van annyi eszem, hogy a szerelmem miatt nem mondok le a főiskoláról. Szerintem egy 18 évesnél már megvan ez a fontossági sorrend és be tudja osztani az idejét annak megfelelően, hogy neki mennyi időre van szüksége ahhoz, hogy jól fel tudjon készülni a következő témazáróra, vagy akár a mi esetünkben az érettségire. Gondolom akik nehezebben tanulnak, ők többet fordítanak erre és kevesebbet találkoznak a szerelmükkel, akik viszont ilyen szerencsések mint én, hogy 4 év alatt minden rám ragadt és az érettségitételeket már csak ismételnem kell, megengedhetik maguknak, hogy minél többet töltsenek a barátjukkal/barátnőjükkel. Persze biztos van akit nem érdekel az érettségi és csak a buli/pasi/szerelem/stb. érdekli, de nekik mindegy lenne, ha nem lenne barátjuk, akkor sem érettségiznének jobban.

Az ékezet ómódi dolog?????