Mit tennétek egy ilyen házasságban?

Sosem voltunk gazdagok, de mindketten átlag fizetést kaptunk (összesen kb. 240ezer havi szinten), így még egy kisebb összeget is meg tudtunk spórolni az évek során. Illetve én, mert a férjem kezéből mindig is kifolyt a pénz, így elejétől fogva én voltam a családi bankár. De így is voltak húzós dolgok, pl. a tudtom nélkül felvett kisebb hitelt (100ezer), hogy azt a hobbijára költse. Na, ilyenkor volt nagy veszekedés, de nem vágott földhöz bennünket és jobban szerettem annál, minthogy ezért tartósan haragudjak.

A pénzt a babavállalás időszakára gyűjtöttük. Persze emellett szórakozásra is jutott, nyaralásra, stb.

Egyidőben azzal, amikor teherbe estem, felvetődött a lehetősége, hogy belevágjon egy vállalkozásba a főállása mellett. Én nagyon harcoltam ellene, sírtam, könyörögtem, veszekedtem, hogy ne tegye, mert tudtam, hogy ez egy veszteséges dolog (előtte már más is megjárta vele), de ő mégis belevágott a hozzájárulásom nélkül azzal a címszóval, hogy ő csak több pénzt szeretne keresni a gyerek miatt. Erre aztán szép lassan ráment az állása, mert ott idővel nem nézték jó szemmel, hogy egy csomó idejét elveszi a plusz meló, és ő meg eltitkolta előlem, hogy valóban szar az üzlet, egyre kevesebb pénzt adott haza, és utólag derült ki, hogy rengeteg tartozást is összeszedett azért, hogy az üzletet finanszírozza, mert nem tudott kiszállni belőle időben. Csak húzta halasztotta, közben megszületett a baba, a pénz meg egyre fogyott. Az állását fölmondta, mert folyton szekálták, a vállalkozás becsődölt, és én csak ekkor tudtam meg, hogy mekkora adósság maradt hátra. Egy részére ráment a megtakarított pénzünk, de még mindig maradt tartozás, amit egyszerűen nem tudunk kifizetni. Persze a fix pénzt hozó állása már nem volt, amit helyette talált, azzal fele annyit keresett és keres a mai napig is. Nem tudunk lábra állni, és itt a gyerek is, aki miatt folyton eszem magam, hogy nem-e jobb lenne neki más körülmények között. Mert a mai napig fizetgetjük a férjem hülyeségéből eredő tartozásokat, és nem is látom a végét, mert egyre csak jönnek a fizetnivalók, én meg egyre kétségbeesettebb vagyok, hogy hogy lehetett elcseszni így az életünket... sosem akartam gazdag lenni, csak békességben élni, hogy ne kelljen számolgatni a hónap végén a pénzt, vajon elég lesz-e mindenre, és nem is kellett addig, amíg nem csinálta meg ezt a hülyeséget.

Vagy erre vonatkozik az eskü azon része, hogy jóban rosszban, szegénységben, gazdagságban...?

Bocsánat, hogy ilyen hosszú voltam.