Miért jó már kamaszként szinte házasságban élni a másikkal?

a kérdező a 18 év alattiakról írt

Én sem tartom helyesnek ha péntek délutánról vasárnap estig együtt vannak a párok és közben haza se néznek a másik szüleihez

Aludjanak együtt azt nem bánom de napokon keresztül nem haza menni már túlzás, max abban az esetben nézhető el ha nagyon messze laknak egymástól, de ebben az esetben is felváltva kéne járni egymáshoz.

Én is aludtam együtt a barátommal 17 évesen de reggel mindig haza mentem megcsináltam amit kell ő is elvégezte a dolgát és este ugyan úgy együtt aludtunk.

Na és, aki 15 évesen már felnőtt kell legyen, mert meghal valakije/ne adj Isten mindenkije? Nekem anyám meghalt 15 éves koromban, onnantól kezdve minden rám szakadt, mert egy részeges fazon az apám. Ez is már majdnem felér egy házassággal, mert ott is rengeteg teendő van.

16 éves korom óta ugyanazzal a férfival vagyok kapcsolatban (ő akkor 22 volt) és nem bántam meg, nem tettem magam mellette tönkre, ugyanúgy tudtam tanulni, és otthon a háztartást vezetni (mosni, főzni, takarítani, számlát befizetni, bőven satöbbi), sőt, még náluk is segítettem mindenben. Ő is lediplomázott, rendes, jól fizető munkahelye lett.

Nincs ezzel semmi gond szerintem, amíg valakinek nem megy a kapcsolat az otthoni lét rovására.

22/L és 28/F (holnap 6-odik éve együtt)

annyi idősek voltunk a férjemmel,mikor összeköltöztünk,mint a te bátyád most...(akkor fél éve "jártunk")Én örülök neki,h így alakult,nagyon hamar teljesen egy hullámhosszra kerültünk,és tök jó kis életünk van..

Egyébként meg ennyiből,h lehet bármit is leszűrnünk?lehet,h hetek óta nem találkoztak,vagy csak futólag,és már ezer éve tervezgetik,h ezt a hétvégét együtt töltik..

Szóval igen,nagyon konzervatív vagy..

Távkapcsolatban élek a barátommal. Másfél éve, most 17 éves vagyok. 3 hónap után már megengedte anyukám, hogy együtt töltsük a hétvégét, mert látta mennyire szenvedek hétköznap. Nálunk az anyagiak, meg a táv miatt is "muszáj" együtt aludni. Ami szerintem nem feltétlenül baj. Megismerjük egymás kis rigolyáit, hülyeségeit. Mire összeköltözünk már pont nem lesz abból probléma, hogy én szombaton órákig fekszem, meg pihizek, míg a barátom két másodperc alatt kipattan az ágyból.

És valóban, nagyon szép dolog az udvarlás, meg tök jó, de engem például ez a harmónia sokkal boldogabbá tesz. Nincsen nagyzolás, hogy mindenképpen az "enyém legyen", nincsen "taktikázás". Csak sima, őszinte szerelem.

A tanulás rovására nem megy, sőt. Volt olyan, hogy 1 hetet itt töltött velem, és sokkal motiváltabb voltam. Mert nem volt a stressz, nem volt az, hogy hiányzik, hanem a nyugalom, meg a tudat, hogy ha végzek, rögtön hozzábújhatok.

17L, a barátom 21F

Inkább az a durvább ,hogy 18-20 évesen már összeköltöznek és aztán idejárnak sírni ,hogy ez meg az nem tetszik nekik a közös életben.

Az , hogy néha együtt töltenek pár napot abba nincs semmi különös.