Nagyszűlők! Mennyi idős volt az kisunokátok, amikor elvihettétek sétálni?

Megkérdezhetem, hogy miért baj?

Egy gyerek máshogy nem jut ki a levegőre, csak ha sétálni viszik. Fontos, hogy valamennyit legyen kint. (napsütés, d vitamin, jó levegő...)Szóval valakinek ki kell vinnie.

Szerintem féltékeny a menyed. Az ő anyja

mennyit van a picivel?

Anyukámék már pár hónaposan, de előbb is vihették volna, ha kérik.

Anyósomék mai napig nem vitték és nem is szeretném, hogy vigyék.

Másfél éves.

Kis háttér és kiegészítés a 11.12. írásához és a kérdezőnek némi felvilágosítás:

Anyósomék nem jó nagyszülők. EGész terhesség alatt semmit nem segítették, letojtak engem és a gyereket. Amikor megszületett, elvárták, hogy hozzájuk alkalmazkodjak, szoptatásban is, mindenben. Ha a gyerek sírt mert szopizni akart, ebédideje volt, anyósom elvette a kezemből és átvitte a másik szobába, többszüri kérésemre sem adta vissza. Ezt persze csak két- vagy háromhetente, mert ennyi időközönként voltak rá kíváncsiak, de akkor észt osztottak és süketnek tettették magukat, ha kértünk tőlük valamit (pl. mossák meg a kezüket mikor megérkeznek és mielőtt a pár hetes babához nyúlnak, stb.)

Ezzel szemben a rokonoknak mentek sírni és azt mondták nekik, hogy mi lelketlenek vagyunk, mert eltiltjuk a babát tőlük, és azért nem jönnek gyakrabban. Magyarán hazudtak. Én pedig visszahallottam a rokonoktól. Még nem hoztam fel nekik, de amint megteszem (konfliktuskerülő vagyok, tehát nem teszem meg, hacsak nem borítanak ki teljesen egyszer), ott kő kövön nem marad, amiért a közös rokonoknak össze-vissza hazudtak, és elmondtak engem és férjemet mindenféle rohad-éknak, holott a mai napig kéthetente kíváncsiak a gyerekre, akkor is nekünk kell alkalmazkodni, após konkrétan a valagát nem emeli fel a fotelből, ha ott vagyunk, a gyerekkel annyit foglalkozik, hogy megkérdezi, hány foga van és miket mond már.

Mielőtt tehát bárki megkönnyez egy szegény sanyarú sorsú mamát-papát és a menyet elmondja mindenféle szemétláda lelketlennek, érdemes a másik felet is meghallgatni. Ez csak tanács volt, ugyanis amikor a kedves közös rokonok meghallottak a mi verziónkat, egy csapásra máshogy gondolták a dolgokat. Egyikük személyesen kért elnézést tőlem, amiért elhitt mindent anyósomnak és lelketlennek gondolt.