Ebben a kategóriában miért foglalkoznak azzal, hogy valakinek van-e gyereke vagy nincs?

Hát ha te is azt hallgatnád minden véleménynyilvánításodkor, hogy selejtes vagy akkor te is megunnád, akkor is ha tudod, hogy jobb vagy annál és nincs igazuk. Én még kutyákat is tartok, ezzel duplán rossz szemmel néznek rám az anyukák. Igazából mindenre van okuk csak mert szülők lettek. Én az életemben ezt tapasztalom.

Amúgy pedig szerintem mindenki le van pontozva kb, akármit ír.

Én mind a két tábort ismerem, tehát mindkét szempontot figyelembe tudom venni a válaszadáskor. 35 évesen vállaltam gyereket, és abszolúte tojtam arra, akinek már volt gyereke. Nem fogtam fel, és nem tudtam átérezni, miért mondják, hogy az olyan jó dolog. Egészen addig nem is tudhatja az ember, amig a saját gyereke át nem öleli a nyakát, és nem mondja, hogy szeretlek anya (vagy apa). Ennél szebb és jobb érzés a világon nincs szerintem.

DE! Az is igaz, hogy a gyerekesek hajlamosak arra, hogy csak a szép dolgokról számolnak be. Egy gyerek nevelése igenis néha idegőrlő, embert próbáló dolog... de mikor vége a napnak, és elalszik a kis ördögfióka, mégis olyan szeretettel tudunk odabújni hozzájuk...

Ez egy olyan dolog szerintem, hogy akinek nincs gyereke, nem tudhatja milyen érzés ez, akinek meg van, az már nem emlékszik arra, mikor még neki nem volt, és azt hiszi, a gyerek a világ közepe. :) (Egyébként az, mondom én, aki MÁR a gyerekesek táborát gyarapítom).

Megemlítem, amit minden ilyen kérdésnél meg szoktam:

Miért megint csak a kicsikről beszélünk? A tinédzser is a gyereked, nem csak az "ördögfióka".

Sok szülő pont addig a korig emlegeti csak a gyereket, mint örömöt, amíg az el nem kezd gondolkozni, és leválik a szülőről.