Akik ebben a kategóriában gyereknevelési tanácsokat osztogatnak, azoknak van gyerekük?

Nekem például nincs, én úgy gondolom, hogy amit szerintem anyukám jól csinált, egész nyugodtan megoszthatok másokkal. Egyébként elég sokat foglalkozom kisgyerekekkel, így tudom, hogy hogy lehet elkerülni a hisztit, hogyan lehet őket lekötni.

Ami azt illeti, ha most a "Hogyan mondjam el a kislányomnak hogy testvére lesz" c. kérdésre gondoltál, akkor szerintem a válaszadók többségének igaza van, elkényeztetett a kislány, és bár nem olvastam el az összes választ, senki nem sírta vissza a nadrágszíjas időket. Egy gyereket következetesen kell nevelni, mert ahogy azt már többen is leírták a fent említett kérdésben, neki lesz rossz később.

Akik itt tanácsokat kérnek,azok többsége elkényezteti a gyerekét. Azt hiszik,hogy akkor jó anyák,ha állandóan ölelgetik,felveszik a gyereket,egy percre nem engedik el maguk mellől,nem hagyják egyedül játszani,és sírni sem. Nem kell verni a gyerekeket,de következetesen meg kell tanítani nekik már 8-9 hónaposan,hogy mit szabad és mit nem.

A válaszadók közül sokan több gyereket felnevelt szülők,de őket maradinak gondolják.

Amiatt nem lesz egyetlen gyerek sem lelkileg sérült,ha fegyelemre nevelik.

Nekem nincs gyerekem, de van velük tapasztalatom, és mivel direkt erre vonatkozó pszichológiát tanultam, az ott elhangzott kezelési módokat szoktam leírni: pl. hogy mit tanácsolna egy pszichológus egy hisztis gyerek kezelés esetén.

Kétféle reakció következik ezután általában:

1. Úgy gondolja, hogy a gyerek ilyen korban úgy is azt csinálja ahogy gondolja, és mindent meg kell adni neki amit lehet. Másrészt azt hangoztatják: úgy sem érti még meg ennyi idősen, amit kell. ( Csak mellékesen jegyzem meg, hogy 5 éves koráig lehet a legtöbb dolgot átadni neki, köztük a saját értékrendszerünket is).

2. A második csoport úgy gondolja, hogy a gyerek az gyerek és nincs beleszólása a család dolgaiba. Pedig a gyerek ugyanúgy a család része, és ugyanolyan sérüléseket okoznak neki ezzel, mint az előző csoportban lévők. Igenis foglalkozni kell velük és az nem foglalkozás, hogy bizonyos dolgokban kuss a nevük.

Szóval ennyi... az előző kérdésben amúgy a kislány tényleg hisztis, és ebben az életkorban ez még normális, de a szülők nem nevelik megfelelően, hogy ne legyen az. Nem csak nézegetni kell, hogy valami nincs rendben a gyerekkel, meg elintézni azzal, hogy más gyereke is ilyen. Azért ilyen, mert ma az a nevelési tendencia, hogy mindent ráhagynak a gyerekre!