Ebben a kategóriában miért foglalkoznak azzal, hogy valakinek van-e gyereke vagy nincs?

Érdekes, hogy itt mindenki eleve rosszindulatot feltételez a másikakról és a " ha nekem rossz, neked is az legyen" mentalitást tartják eleve normálisnak. (Ez tipikusan magyar szokás, és eléggé negativ).

A kérdésre:

1. Az, hogy valaki akar-e gyereket, 100%-ban magánügye, senkinek sincs beleszólása (kivéve a partnerét)

2. Az, hogy aki nem akar gyereket, azt próbálják a hátrányokról felvilágositani, szerintem NEM rosszindulat, hanem éppen ellenkezöleg. Mivel egy nönek nem lehet akármeddig gyereke, ezért tisztában kell azzal lennie, hogy ha 30 évesen még nem is érzi egy gyerek hiányát, sok esetben (NEM mindig) rájön 40-50 évesen, hogy teljesen egyedül van, lassan senkije sincs, akivel összetartozik. (Aá partnerek eltünnek, újabb nem jelentkezik, mert a nö már öregebb, a családtagok meghalnak, a barátok a saját családdal vannak elfoglalva, stb), ÉS ekkor már nem tud változtatni ezen.

3. Amelyik válaszoló irta, hogy 30-as és teljes az élete, az nem biztos, hogy 20 év múlva is igy fog érezni.

Szóval sokan ilyenekre akarják felhivni a figyelmet, és NEM rosszindulatúank.

Ha nekem lenne (van is) ilyen ismerösöm, akkor elbeszélgetnék vele ezekröl a kérdésekröl (NEM veszekedés vagy kioktatásként), és ha ennek elleere ragaszkodik ahhoz, hogy neki nem kell gyerek, akkor tudomásul venném. Viszont ha késöbb ezen sirna nekem, hogy miért is maradt egyedül, akkor a figyelmébe hoznám, hogy ÉPPEN EZT akarta korábban.

#13 - ebben igazad is van, de a hasonló véleményeket nehéz fenntartás nélkül elfogadni olyanoktól, akik minősítve fogalmazzák meg.

Te korrektül leírtad, de sokan bíráló, már-már tapló hangnemet ütnek meg.

Nekem van gyerekem. 5 hónapos. Nem könnyű, sőt, qva nehéz. De tényleg megéri. Egy mosollyal, egy 20-30 perces önálló játékkal meghálálja. És átalussza az éjszakát; van már 2 foga és csak onnan vettük észre, hogy "jé, kint van". Ilyen is van.

És igen, néha hiányzik a hétvégi lustálkodás, a koktélozás a munkatársakkal egy fárasztó nap után (szinte minden nap), egy spontán mozi, biliárd vagy bármi kettesben a párommal.

Ez nem rábeszélés, csak ha valaki felveti a témát, akkor - úgy gondolom - ezt a véleményt is le lehet írni.

Érdekes módon amióta gyerekem van eszembe sem jutna senkit erre ösztönözni. Főleg azok teszik, akinek tényleg megszűnt az élete többi része; vagy kényszerből, vagy az ő döntése miatt. Nekem nem: járunk néha vásárolni, moziba, elmegyek 2 hetente a barátaimmal, munkatársaimmal beszélgetni. Vagy csak átjön a nagymama és elmegyünk sétálni. Aki ezt nem akarja/tudja megtenni, az akar általában mindenkit megtéríteni.

Csak megnyugtatásul: a "gyerekes" táboron belül is mindig megy a harc. Ha valakinek nincs kire bízni a gyereket, akkor mindenki aki meg tudja oldani "önző dög". Irigység.

környezetemben van két nő akik tervezik a babát és mindig kérdezik, hogy milyen volt a szülés, hogyan telnek a napjaim. Soha nem mondom nekik azt, hogy minden szupi, mert ez nem igaz. A szülés pokoli fájdalommal jár, a baba első hónapokban csak fekszik eszik és sír meg sír meg sír.

De viszont több örömet ad mint amennyi fejfájást okoz.

Én nem akarok senkit se rábeszélni a gyerekre, mert ő maga tudja, hogy készen áll-e vagy sem.

Egy baba nem játék, ha kedvem van hozzá előveszem ha meg unom akkor elteszem.

Legtöbb esetben ha olyan ír ki aki 17-18 éves és írja, hogy terhes de megszeretné tartani, azt leginkább lebeszélném, még ő maga is egy gyereklány bőven ráér a családalapításra.

Nekem az egyik egészségügyis rokonom mesélte el a szülést olyan alapossággal, hogy egy ideig a hatása alatt álltam :)

Ő mondta, hogy rögtön a szülés után az a legrosszabb, hogy az addig támasztott belső szervek valami damilon lógnak a légüres térben :)

Engem egyáltalán nem éredekel hogy valaki vállal gyereket vagy sem.Szerintem a rábeszélés illetve lebeszélés teljesen értelmetlen.

Vagy érzi valaki hogy gyereket szeretne vagy nem,aki nem érzi annak talán szerencsésebb is ha nem vállal.

Normál esetben egy nőben megvan az anyai ösztön,szeretne gyermeket ha ez nincs meg akkor a büdös életbe nem fogja megérteni azokat az anyákat akik szültek,és élete értelmének tartják a gyereküket.

nem kell ezen vitázni,mindenki élje az életét választása szerint.

Sajnos nem csak viccnek szántuk. Aki a többséghez tartozik az persze, hogy nem veszi észre hogy bánnak a többiekkel. Ismerek olyan gyerektelen blogolót aki legalább hetente fenyegető leveleket kap gyerekesektől, hogy kirúgatják a munkahelyéről meg ilyenek. Olyat még nem hallottam, hogy egy anyukát megfenyegettek volna:"ne merészelj gyereket szülni mert én sem teszem"....

Ez azért már nem normális. A egyszerű kis bókokról, mint hogy "selejtes vagy, nem vagy nő, gondolkozott volna így anyád" stb már nem is beszélve. De most komolyan miért fáj egyeseknek, hogy valaki nem akar gyereket? Kinek árt ezzel? Megérteném, hogy valami komoly dologról lenne szó. De ez kinek fáj?