Szülők, ti hogyan reagálnátok arra, ha megtudnátok hogy a lányotok majdnem 2 éve hazudik?

Diplomával, vagy anélkül vagy teljesen mindegy. Mindenhogy nehéz munkahelyet találni.

De ha csak itt "sajnáltatod" magad, ahelyett hogy keresnél, nem is fogsz találni semmit.

Nem venne kosztümöt a diplomaosztóra, mivel nem kapok diplomát. - de pont arról van szó, hogy nem tud róla nem?

Igen, elfogadom azt a segítséged amit adnak (meleg étel plusz 5-6 ezer ft), mert az én hülyeségem miatt ne a barátom szívjon. - szívjanak a szüleid. Állj a sarkadra, és viselkedj felnőtt módjára. Döntöttél valamiben, vállald a következményeit. Ilyen egyszerű, ha tetszik, ha nem.

Szerintem is itt az ideje vállalnod a felelősséget a döntéseidért! Tudod elég sok olyan fiatal van az egyetemeken, akinek eljön az életében az a pillanat, hogy megbukik egy tárgyból, amit ismételnie kell. Igen nagy százalékukat nem dicsérik meg otthon ezért, gondolom ezt sem kell mondanom. A diákok 90%-a még is képes odaállni a szülei elé és elmondani, hogy ez a helyzet. Te gyáva voltál és nem tetted meg sem akkor, sem két héttel később, sőt több félév elteltével sem. Ezekután én is feltenném a kérdést, hogy hogy bírsz még a szüleid szemébe nézni? Itt alapvetően nem azzal van a gond, hogy nem megy az iskola és nem is szereted, hanem hogy rezzenéstelenül a szüleid képébe hazudsz már évek óta és emellett még elvárod az anyagi támogatást. Őszintén szólva szerintem baromira ki lesznek akadva és ezen az sem segít, ha azt közlöd, hogy már ott hagytad a sulit és dolgozol. Arra, hogy két évig hazudtál mint a vízfolyás, nincs mentség! Biztosan megbocsátanak egy idő után, de én a helyedben minél előbb elmondanám!

Még is miért halogatnád tavaszig?

Mit vársz, mit írjunk? Hogy nincs semmi baj, nem csináltál semmi rosszat? A szüleid támogattak téged, minden tőlük telhetőt megtettek érted te pedig így hátba támadod őket? Nem vagy már gyerek! Viselkedj is felnőtt módjára! És mi az, hogy érettségivel nem kapsz munkát? Szerinted mindenki aki dolgozik diplomás?

Ja, hogy így volt könnyebb? Hát gratulálok! Nagyon jól kezdted a felnőtt életedet!

A válasz a kérdéseidre:

- úgy reagálnék, hogy egy fillért nem kapna tőlem többet

- mondd el minél előbb

Erre akkor kellett volna szerintem gondolnod, amikor "feladtad" a sulit. Ha lenne legalább egy szakmád, akkor mindjárt egyszerűbb lenne nemde? Ezért tanul az ember... A te dolgod kitalálni, hogy hogyan mászol ki ebből, hiszen te keverted. Ha a saját szüleimből, illetve magamból indulok ki, akkor a minimum lenne az, hogy többé egy fillér támogatást nem kapnál, ami rádnézve kellemetlen, mert tanulnod nem lesz miből, melót meg nem találsz. Erre szokták azt mondani, hogy edd meg, amit főztél! Ha akkor odaállsz a szüleid elé, amikor rájöttél, hogy neked nem tetszik ez a szak, akkor már lassan végeznél egy másik szakon, ami tetszik is és még talán munkád is lenne vele.

Teljesen mindegy, hogy kozmetikus leszel, vagy valamilyen diplomás szakember, de hogy egy tanárom szavaival éljek: az ilyen emberekből lesznek a segélyen élő lecsúszott emberek, akiknek a közmunka, vagy egy takarítói állás büdös, de a markukat tartják. Persze ez nem feltétlenül igaz rád, de jó úton haladsz sajnos. Azért hagy kérdezzem meg... Ha nem találsz munkát, tanulni meg nem akarsz, vagy nem tudsz, a szüleid pedig nem fognak támogatni, akkor még is mit fogsz csinálni?

Én pontosan ugyanebben a helyzetben voltam, csak én már túl vagyok a drámán. :)) Én is megutáltam a szakomat már II. év elején (most vagyok III. éves), buktam ezer tárgyból...De már annyi diákhitelt fölvettem rá, hogy bűn lett volna abbahagyni és újat kezdeni.

A fő probléma az, hogy még csúszok is egy évet a sok kihagyás miatt. Csak hát el kellett mondani valahogy anyámnak, hogy miért akarok annyira levelezőre menni... Szerencse, hogy amikor rászántam magam a kitálalásra, akkor is az egyetemvárosban voltam, nem a szülővárosomban.

Írtam neki reggel egy szép hosszú mailt, és amíg nem válaszolt, rázott a hideg hogy mit fog szólni.

Aztán fél óra múlva jött a válasza, és képzeld, nem történt semmi katasztrófa. Ezerszer rosszabbra számítottam. Igen, leírta hogy "jó nagy hülye vagy, kislányom, de ha ezt akarod, legyen. De akkor tényleg menj el melózni, ha hazaköltözöl." Minimum azt vártam, hogy vérengző vadállatként letépi a fejem, vagy elzavar...De közölte, hogy otthon mindig lesz hely számomra.

Tanácsként azt mondom, ne kerülj a szemük elé személyesen. Néha sokkal jobb írásban közölni ilyen súlyos dolgokat, mert többször elolvashatják, megemészthetik, és nincs szükégtelen üvöltözés. Bátorság!! :))

22N