30-on túli férfiak, hogyan reagálnátok, ha megtudnátok? (bővebben lent)

Remélem nem baj, ha nő vagyok...

Nekem 90% hogy van egy féltestvérem apámtól. Egy 18 éves lány. Én nem nagyon foglalkozom ezzel.

Ha megkeresne, nyilván beszélgetnék vele, ha szimpatikus tarthatjuk a kapcsolatot. Ha nem, akkor meg édes mindegy, hogy rokon-e vagy sem.

Igaz nem 30-on túli vagyok (csak 24) és nem is férfi :)))

De a szitu hasonló. Apukám előző házasságából született egy féltestvérem, egy fiú. Sosem láttam. Nem mutatták be, nem jött hozzánk. Annyit tudtam, hogy van egy kislánya (kb. 5-6 évvel ezelőtt született) Apukám mindig támogatta Gy.tartás, egyéb költségek, pedig törvényileg nem kellett volna.

Fél éve sikerült megkeresnie engem a féltestvéremnek. Éppen itthon ültem, csöngettek. Kimentem, megkérdeztem, hogy mit szeretne és előállt azzal, hogy ő az én régen látott (sosem) testvérem. Ámultam-bámultam, sokkot kaptam.

Megkérdeztem, hogy ugyan 23 és fél év alatt hogyhogy nem volt eddig rám kíváncsi. Annyit mondott nemes egyszerűséggel: 'Pénzt szeretnék kölcsön kérni'

Mondanom se kell, hogy elküldtem melegebbre és rávágtam az ajtót is.

El se telt 10 perc, édes apám sírva hívott fel és közölte, hogy tudja mi történt és, hogy ne haragudjak.

Rá nem tudok haragudni, ő se tudta, hogy ez lesz ...

Azóta se kerestem meg a 'testvéremet' és soha nem is fogom ... de, ha nem is kért volna pénzt kölcsön és el sem jön, akkor se lennék rá kíváncsi, hisz ő se volt rám sose.

Egy próbát megér. Írtad,hogy a lány se tudta,hogy más az apja,szóval ez nem olyan,mint amit fentebb meséltek. Én találkoznék vele,hiszen mégis csak egy személy az apánk. Ha kiderül esetleg,hogy mégse olyan szimpatikus teremtés,akkor is elmondhatod,hogy legalább megpróbáltad.

Ki tudja? Lehet egy csupaszív jóember.

A lányok talán érzékenyebbek ilyen téren, és valahol úgy érzi, hogy egy család vagytok. No persze ezen azért dolgozni kellene, ha mindketten úgy gondolnátok. Egyelőre akarja tudni ki a féltestvére és ennyi.

Én adnék neki esélyt, ez nem jelenti azt, hogy mostmár úgy kell viselkedni, mint tesók, azt fel kell építeni. De adni neki egy esélyt, hogy megismerhessen, az nem hiszem, hogy árthat. Ő nem tehet semmiről elvégre, hogy már csak azért se adj neki esélyt, még ha téged nem is vonz annyira, hogy megismerd. Lehet ez egy tali, onnantól pedig meglátnátok, hogy hogy a tovább.

Nem és többé apámra sem tudnék úgy nézni, mint eddig.

31/F

Én 39 éves férfi vagyok, tehát remélhetőleg a kérdező célcsoportja.

Anyám halott már 14 éve, apám özvegy.

Ha most betoppanna egy kislány vagy egy nagylány, hogy a féltestvérem, akkor én őiránta semmilyen ellenszenvet nem éreznék, hiszen semmi ráhatása nem lehetett volna a fogantatásának körülményeire.

Sőt, szívesen is tartanám vele ezután a kapcsolatot, mint tesóval.

Apámnak mit mondanék? Valószínű, hogy kifejteném, hogy nem volt helyes az, amit tett, de nem kezdenék bele ún ERKÖLCSI ÖNBÍRÁSKODÁSBA. Tehát nem hordanám le mindennek, nem mondanám azt, hogy többet nem szólok hozzá, mert ez nem ez én tisztem, nem nekem kellene őt ezért "megbüntetnem". Nem helyeselnék, de különösebb cirkuszt sem csapnék. Pont azért, mert az SEMMIT sem oldana meg.