Szülők, ti hogyan reagálnátok arra, ha megtudnátok hogy a lányotok majdnem 2 éve hazudik?

Általában nem szoktam hazudni a szüleimnek, de muszáj volt. Az egyetem első félévében megbuktam egy tárgyból, ami azt jelenti hogy 2 év helyett 3 év alatt tudom elvégezni. Persze otthon azt mondtam, hogy mindenből átmentem.

A 2. félévben próbáltam még jobban odafigyelni a tanulásra, de nem ment. Akkor is megbuktam egy tárgyból. (2. félév végén ért vége a kapcsolatomnak, annyira megviselt hogy megbuktam az egyik vizsgán).

A 3. félévben pedig 1 tárgy kivétel mindből megbuktam. Hiába jártam be órákra, egyerűen nem tudtam odafigyelni. Nem az elmélettel volt gondom, hanem a gyakorlattal.

Ebben a félévben (amiről a szüleim úgy tudják, hogy a utolsó) pedig be sem járok órára. A sok bukás miatt csak 2 tárgyam maradt, de nincs lelki erőm bemenni. Csalódtam a suliban, csalódtam magamban.

Volt egy mentőötlete a barátomnak, hogy kimegyünk külföldre dolgozni, hátha akkor nem fognak annyira haragudni a szüleim és a nagyszüleim. De jelenleg semmi sem úgy alakul ahogy elterveztem.

Május még messze van, de nem tudom mit fognak szólni a szüleim. 2 évet elpazaroltam az életemből, olyan dologra amiről azt hittem, hogy érdekel. De már utálom. :(