Jogosan tartom furának, vagy esett egy kicsit rosszul?

Jólvan, mindenki hülye csak te vagy helikopter. :D Örülj, vegyél egy csokit, és lépj tovább.

Arrafelé meg az önzetlen, feltétel nélküli segítségnyújtás van kihalófélben, ami lássuk be, kicsit komolyabb probléma.

De, igenis elvártál volna valami cserébe, ezért nem önzetlen a segítségnyújtás. Én már kaptam és adtam is államvizsga tételeket. Segítő szándékkal adták és én is segítő szándékkal adtam. Egy köszönömért.

Igen, a köszönöm szó jár segítségért, de a legcsekélyebb mértékű anyagi ellenszolgáltatás sem.

Én is vidéki vagyok, egyetemre is jártam, mégse akartam csokikát a jegyzeteimért.

Van különbség abban, hogy a szomszéd jön át és segít trágyázni vagy amíg nem vagyok otthon figyel a házamra és pár füzet kölcsönadása között.

Előbbiért én is szoktam sört/bort/csokit vinni, sőt ha van valami idény gyülömcs a kertben, akkor viszek át egy tállal. De azért mert pár füzetet oda adtam, amire nekem nincs már szükségem, vicces lenne bármi ellenszolgáltatást várnom.

Szerintem nem jogos. Én nagyon szívesen segítek a barátaimnak, ismerőseimnek, és bőven elég nekem egy köszönöm is cserébe. Egyszer tényleg kaptam csokit, egy kölcsönadott füzetért cserébe, nem is akartam elfogadni, végül elfeleztük :) Nem azért adok, hogy kapjak "köszönetajándékot". Ha teszel valakiért valamit, az később megtérül. Tudod: Jó tett helyébe jót várj.

Én is járok egyetemre, van hogy e-mail-be küldök segítséget, de korrepetáltam facebook-on, segítek itt is ha kell. És nem várok semmit se cserébe, és szerintem azok se várnak, akik nekem segítenek. :)

4. válaszadó vagyok, szintén vidéki, és ez marhára nem attól függ, hogy honnan jöttél, hanem attól, hogy mennyire akarsz a másiknak ellenszolgáltatás nélkül segíteni... Te irigy vagy a barátnődre, mert neked meg kellett küzdened a jegyzetekért, neki meg az "ölébe hullott", s ez bánt téged igazán - tehát nem vagy önzetlen... Ezt nem lehet szépíteni.

De ha annyira azt szeretnéd hallani, hogy igazad van, akkor mondhatjuk is akár, hogy mekkora egy figyelmetlen alak a barátnőd, de attól még ez nem lesz igaz, sajnálom. Neked viszont javaslok személyiségfejlesztő könyveket, mert ebből még lehetnek problémáid az életben (mármint nem abból, hogy nem kaptál egy szelet mogyorós csokit...).

27/N

Mi sosem adtunk egymásnak csokit meg semmit a jegyzetekért... Ez legfeljebb akkor volt szokás, ha teljesen idegen kérte kölcsön a jegyzeteimet.

Barátnak miért ne adtam volna oda csak úgy? Máskor meg ő segít nekem... Ez szerintem így természetes.

Legalábbis nálunk így volt.

Mi sem szoktunk semmi kérni cserébe. Ha ez a rendszer működne nálunk is, minimum egy rekesz sörrel + egy karton csokival mennék mindennap suliba. :D Nálam is volt olyan, hogy "ölembe hullottak" a jegyzetek és más szenvedett vele, de volt olyan is, hogy én dolgoztam ki, és adtam oda másnak.

Egy füzetem van, ami már több mint fél éve az egyik csoporttársamnál van. Miért nem kértem vissza? Mert annyiszor vitt már be a suliba kocsival, hogy nincs pofám visszakérni. Most fogok azon az egy füzeten rugózni.

Amúgy nyugi, ha kell majd nekem a barátnőd segítsége, biztos segíteni fog.