Jogosan tartom furának, vagy esett egy kicsit rosszul?
Barátnőm nem tudott jönni mesterképzésre, mert nem volt nyelvvizsgája, így 1 évvel utánam kezdte csak el. Megkért h adjam neki oda az összes első éves jegyzetemet, mivel nagy segítség lenne neki, amúgy is levelezőn kezdte el.
Én odaadtam, de egy köszönömön kívül nem kaptam semmit. Jól esett volna mondjuk egy csoki. Vagy aznap mikor odaadtam utána elmentünk kajálni, pl meghívhatott volna. Ez még augusztusban történt, azóta nem is találkoztunk, csak kb havonta 1-2x e-mailben megkérdezzük a másiktól, h mi újság.
Vagy én gondolom ezt rosszul? Engem úgy tanítottak, h illik az ilyet, pláne nem kis dolgot viszonozni vmivel. Pl kölcsönkértem egy ismerősömtől egy könyvet a sulihoz pár hétre, de vittem neki egy tábla csokit cserébe. De azért egy teljes évi jegyzet jóval nagyobb volumenű dolog.
Akkor jogos, ha tényleg nem köszönte meg és nem fejezte ki a háláját. Pláne ha utána nem is érdekled. Nem kellett volna mindent odaadnod. Mi az egyetemen a barátokkal úgy osztozkodunk, hogy adunk is jegyzetet meg kapunk is. Már kialakult egy kör és így mindig meg van időben minden. Ha valaki mondjuk nem tud viszonozni, akkor is valamivel kifejezi, segít másban vagy meghív kávézni.
Ez amúgy előfordul mindenhol. Tanulj az esetből! Pl. nálunk elkért az egyik ember egy nagyon drága könyvet az egyik barátomtól, ez már több hónapja és még mindig nem vitte vissza neki.
Tök érdekes, hogy én meg mennyire utáltam jegyzetért bármit is kapni. Akinek szívesen adtam, annak tényleg azért adtam, hogy segítsen vele neki. Sosem értettem, hogy barátok között miért kell mindenféle viszonzásokat adni, nálam ez úgy működik, hogy ha nekem van szükségem, akkor ő segít, ha neki, akkor én.
A kidolgozott államvizsga tételeimet is kölcsönadtam egyik ismerősömnek. Én már elhelyezkedtem, a tételek ott hevertek, neki nem volt meg. Ésszerűnek tűnt odaadni, semmint hetekig azzal küzdjön, hogy kidolgozza ő is. Igaz, hogy ő úgy érezte, feltétlenül meg kell köszönnie, így értékes növényt kaptam tőle, de egyáltalán nem vártam és meg is lepődtem. Barátnak bármit, ellenszolgáltatás nélkül (nem barátnak meg nem adok ilyen anyagokat).
27/N
legjobb barátnak, partnernek naná hogy odaadom és nem várok semmit cserébe, viszont utána vissza is kapom, vagy ha én szorulok valamire tudom hogy számíthatok az illetőre.
akivel alig vagyok kapcsolatban, nem adnám oda...fénymásolja le és adja vissza.
Akkor azért ilyen fura, mert már nem találkozunk és elhidegültünk egymástól. Na meg az átadás is elég macerás volt, 2 különböző városban lakunk és egy harmadikban találkoztunk, ahol a suli van. Én becipeltem a buszon a 2 szatyor füzetet, de előtte mennyi telefonálás volt, hogy hol legyen, mikor stb, mert neki semmi sem jó. Végül nem is neki adtam oda, hanem a barátjának. Utána meg nekem kell ráírni, hogy mikor adja vissza, lefénymásolta-e már, mert sok dolgot át kellett néznem másodéven.
Szóval ezt a nagy macerát nem szeretem..
azt írtad az előbb még,h együtt mentetek kajálni utána,nem?:D
most meg már csak a "barátjának adtam oda..."
Hát nekem ilyet nem tanítottak.
Barátnőmnek/barátomnak kell valami tanuláshoz vagy bármi máshoz? Zokszó nélkül odaadom, ha tudom nélkülözni és örülök, hogy tudtam neki segíteni.
Ők is megteszik ezt velem, ezzel viszonozva is van a dolog. Nem azért adok kölcsön vagy örökbe bármit, hogy utána kapjak érte valamit. Idő után így is úgy is "megtérül" a kedvesség a másik felől, ő is segíteni fog, ha szükség van rá.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!