Jogosan érzek dühöt a szüleim iránt?
22 múltam karácsonykor. Egyetemre járok, közgazdászként fogok nemsoká végezni és elhelyezkedni, mégis olyan élettelennek érzem magam.
Biztos hálátlanságnak fogjátok tartani, de most, diplomázás előtt nem sokkal gondolkodtam el azon, hogy mi is volt jó eddig az életemben... és rájöttem, hogy semmi. Úgy irigylem azokat a 16-25 éves fiatalokat, akiknek komoly hobbija van, pl. zenélés, sport, képzőművészet, novellaírás... sajnos nekem nem tudom, hogy ezek közül mihez lenne tehetségem, de bármihez is lenne, hiába... nagyon szeretnék megtanulni valami kellemes fúvós hangszeren játszani, például fuvola. De 22 évesen elkezdeni? Na ne... és munka mellett ki tudja, hogy jutna időm ilyenre.
Kiskoromban nem jártam ilyen helyekre. Sportolni következetesen nem engedtek, mert "a sportoló gyerekek izomagyú bunkók lesznek ha felnőnek", zeneiskolában zongoráztam, de az meg nem tetszett annyira... próbáltam megszeretni, utólag belegondolva lehet abba kellett volna kapaszkodni. Persze a sport híján tisztára puhány, izomtalan lettem, ezen úgy döntöttem próbálok fitneszteremben változtatni, dehát az össze se hasonlítható azzal, ha röplabdázni járnék vagy ilyesmi... kínszenvedés az alakomért. És ismerősöm sincs sok, pedig ilyen helyről biztos lennének kapcsolataim, ha valaha sportolhattam volna vmi jó sportágban.
Arra lettem nevelve, hogy tanuljak és ne törődjek másokkal. Kiskoromban a szüleim egyik barátnőmet se kedvelték, minden általános sulis szülinapi zsúrról elsőként vittek haza a megbeszélt befejező időpont előtt már órákkal, nem alhattam ott senkinél, csak hosszas könyörgésre. Nálunk meg semmilyen könyörgésre nem alhatott senki, sőt délután se jöhettek át a barátnőim játszani meg ilyesmik, mert akkor vagy anya, vagy apa marha ideges lett, mert minek kerülgetni egy idegent. Ez középiskolában is folytatódott. Bulizni az osztálytársakkal csak 18 éves korom után mehettem, de akkor is maximum 2-ig volt "kimenőm". Ja a "buli" itt kocsmában ücsörgést, beszélgetést jelentett, nem vad drogos diszkótáncolásokat... volt, hogy később értem haza, oltári balhé lett. Az iskolában kiváló tanuló voltam, gimi végéig, és egy nyelvvizsgát is szereztem (felsőfokú német). Ennek ellenére húzták a szájukat és anyám sorra hozta a szabályokat a bulikról. Volt, hogy megérezték rajtam az alkohol szagát (NEM voltam részeg), akkor lealkoholistáztak és nem szóltak hozzám vagy három hétig.
Emellett semmim nem volt, féltem bármilyen dologba belekezdeni, középsuliban öreg voltam már a komolyabb sportoláshoz vagy a zene tanulásához.
Most elvégzem a Közgázt, aztán különköltözök a családi házból (pestiek vagyunk és anyáék nem engedtek elköltözni, én hülye meg hagytam magam, plusz nem találtam olyan melót, amiből suli mellett albira is futja. Pesti lakosok kollégiumot NEM kapnak mielőtt valaki kiokosítana). De igazából egy üres, koravén, magányos roncs vagyok. Semmi érdekes dolog nincs az életemben, általában könyveket olvasok vagy megyek a fitneszterembe szenvedni, hogy legalább külsőleg jól nézzek ki (egyébként baromira nem vagyok szép se). Olyan nagyon magányosnak érzem magam, és nem tehetek róla, a szüleimet okolom érte nagy részben... hogyan változtassak? Lehet felnőttként változtatni valamin, ami ennyi idő alatt fejlődött ki?
22N
válasza:Nekem zenetanulás sem jutott, pedig vágytam rá. :(
Igazából engem az zavar a leginkább, hogy nem érzem, hogy beleinvesztáltak volna a nevelésembe (nem pénzt, hanem energiát). Ötös tanuló voltam, én is szereztem nyelvvizsgát, nem dohányzom, nem iszom. Ezek alapok, minden nélkül mentek. De ezen felül egy unalmas, középszerű embert neveltek belőlem.
Az a jó, hogy a közgázosoknak nagyobb az esélye az elhelyezkedésre a munkát tekintve. ráadásul általánosságban nézve magasabb is a fizetésük (én bölcsész vok). Ez alapot adhat arra, hogy elkezdj tanulni bármit is, amit akartál volna. Próbálj ki extrémebb sportokat, utazgass egyedül is, és a saját erődből elért dolgok miatt jobban fogod magad érezni. Viszont, hogy a neheztelés mikor múlik el...szerintem soha.
válasza:
válasza:Szia!
Nagyon szigorú szüleid vannak. Ennek mi az oka? Ha erre megtudnád a választ, akkor lehet, hogy jobban megértenéd őket, hogy miért olyanok, amilyenek.
Viszont ettől függetlenül, én úgy érzem, hogy a szigorúságuk túlzott. Ha a jó oldalát nézed, akkor hála a nevelésüknek, a tökéletes eredményeid miatt felvettek az egyetemre, és a jövőd elég ígéretes, lesz állásod, és jó fizetésed is. Tehát ilyen szempontból, mint szülők, jól teljesítettek.
Csak ugye ez nem csak ebből áll. Mert a szigorúság kiterjedt jócskán a kapcsolataidra, a nemlétező hobbijaidra is, tehát ha jól értem amit írtál, a tanuláson kívül nem nagyon volt olyan dolog, ami pl öröm forrás lett volna.
Az lenne érdekes szerintem, hogy a szüleid miért ilyenek. Erről nagyon jó lenne velük elbeszélgetned. Ha képesek rá. Elvégre a szüleid. Ha elmondanád nekik, hogy mik a problémáid, mit nem érzel igazságosnak, akkor lehet, hogy belátnák, hogy a szigorúságuk kicsit átesett a ló túl oldalára. És nem vették figyelembe az érzelmi szükségleteidet. És most sem veszik figyelembe ezek szerint.
Ami pedig a sportot, a kapcsolatok kiépítését, stb illeti, szerintem sosincs késő. Olimpiai bajnok már nem igazán lehetsz semmiből. :D De amúgy semmi akadálya nincs annak, hogy belekezdj akármibe is (ha eddig ment a tanulás, most is fog).
Tehát nyugodtan fogj bele egy sportba, és így egyúttal emberekkel is meg fogsz ismerkedni.
Mert tudod az a baj, hogy igen, most leírtad, hogy unalmas életed van, nincs benne szín, stb. De a jelenlegi felállásban ez így is fog maradni. Szóval vedd kézbe, és tegyél érte. Már felnőtt vagy, korodnál foga mindenképp, ha pedig meg fogod érteni a szüleidet, akkor agyban is.
Sok szerencsét! :)
válasza: válasza:Most sem késő elkezdeni felépíteni a szociális életedet ne félj.
Minden szülő más, csak védeni akartak téged a maguk módján. Nem mindenki tudja mi a helyes út, csak azt hiszi, ők ezt hitték.
Ne haragudj rájuk, ne arra koncentrálj, hanem magadra.
Az jó,hogy jársz fitnessze, ott is találhatsz barátokat, de próbálj nyitni. Tudom nem nehéz, én nagyon szerény tipus vagyok, de megerőltettem magam, és sikerült. De nekem ezen mindig dolgoznom kell, nem jön magától.
Soha nem késő. És még igen fiatal is vagy ! Fuvolázni símán elkezdhetsz most is, tesóm dobolni kezdett 22 évesen. Van, hogy símán közép van aki idős korban kezd el valamit amit élvez.
El ne dobd már a lehetőségeidet, mert töprengessz a multon. Nem nem ! Kezdj el a jövőn dolgozni, engedni magad kipróbálni dolgokat, és ismerkedni.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!