Miért hiszitek azt, ha már megvan a gyerek, akkor ezzel láncra lehet verni a férfit? S miért a 3. felet kell ilyenkor leszólni?

1. vagyok!

Már megbocsáss,de ha te valóban egy boldog 27 éves házasságban élnél akkor nem hordanál itt össze-vissza mindenféle badarságot, mert egy x idős felnőtt embernek már van annyi esze hogy nem írogat ide provokáló kérdéseket. Vagy te ebben leled örömödet? Unatkozol esetleg?

Csak idéznék tőled:

"Én személy szerint CSAK AZÉRT nem kezdenék nős, gyerekes emberrel, mert ÉN akarok lenni az ELSŐ aki neki gyereket szül és akit elvesz. Nem akarok második lenni. Viszont nem azért nem kezdenék ilyen emberrel, mert "jaj szegény feleség, szegény baba..." kit érdekel?"

Ha 27 éves házasságban élnél akkor te kinek akarsz az első lenni akinek szülsz?? Pff...

Szerintem te nem vagy más mint épp a 3. fél, megkockáztatom bőven 20 év alatti... Mert eszed nem sok van...

Egy példa:

Barátnőmnek és férjének 3 kisgyereke született, legnagyobb 4, középső 2, legkisebb alig volt 6 hónapos, amikor a férj egyre jobban kezdett kimaradozni otthonról. Holott minden figyelmet,szeretetet, törődést megkapott a feleségétől, mert a barátnőm ugyanolyan szerelmes volt belé ennyi idő után mint először. A reggeli alsógatyáját sem kellett elővennie, mert minden elő volt készítve neki mire felébredt, megterített asztal várta úgy indulhatott munkába minden nap. Tisztaság, rend, meleg vacsora és óriási szeretet várta minden nap haza.

A munkahelyére került egy 19 éves lány, akinek nagyon imponált a férfi. Minden mocskos praktikát bevetett hogy a f@szikámat becserkéssze. Állandóan hívogatta még vasárnap délben is otthon, hogy ugorjon át hozzá segíteni mert elromlott ez-az.

A barátnőm bizalma töretlen volt a férje iránt, mert szerették egymást.

Viszont a 19 éves kiscsaj nem nyugodott mert viszketett neki nagyon, a munkahelyi öltözőben (mint utólag kiderült) a tanga bugyiját mutogatta a srácnak hogy nézze meg milyen jól áll milyen formás benne a hátsója, szerelmet vallott neki, állandóan kacérkodott hogy úgysem meri megtenni, pedig ő így kívánja úgy kívánja stb.

na nem ragozom.

A lényeg a srác megcsalta a barátnőmet, 180 fokot fordult úgy belebolondult a kiscsajba és elhagyta a családját...

A barátnőm belebetegedett, hol sírva könyörgött neki hogy menjen vissza hozzájuk, hol próbálta tartani magát és úgy akart beszélni a férjével. Nagyon nehezen szedte össze magát, évek kellettek.

A 19 éves kiscsaj rávette arra a srácot hogy mondjon fel a munkahelyén mert a fizetésének a felét elvitte a gyerektartás, így most a barátnőm azt se kap. Hiába megy bíróságra, veszett ügy.

"Ha rossz a kapcsolat, akkor nem tök mindegy, hogy én viszem el a férjet otthonról vagy egy utánam jövő másik nő? "

Nem, nem tök mindegy, mert senkinek nincs joga ahhoz hogy belefúrjon egy család életébe.

"Én biztos vagyok benne, hogy ezek a férjek nagyon sok mindent nem kapnak meg otthon."

Ebben ne legyél annyira biztos. Míg nem élsz benne, míg át nem éled, addig objektív véleményt sem tudsz alkotni.

"A 3. féllel kapcsolatban meg én úgy gondolom, ha megismerkedünk egy férfival, akkor természetes, hogy a SAJÁT boldogságunk a fontosabb, mint annak a feleségéé, ha érzünk valamit az illető iránt. A szerelmet nem lehet befolyásolni és ilyenkor kit érdekel a gyerek meg a feleség?? "

Na ez a baj...

Hát kedves kérdező, sikerült a tyúkszememre lépned!

Leírom a történetemet, hogy megértsd, miért érzek így.

Annak idején szerelemből házasodtunk össze a férjemmel. Lett 3 gyerkőcünk, imádtuk Őket. A férjem mintaapának tűnt, sokat foglalkozott velük. Szántunk időt magunkra is, eljártunk vacsizni, bulizni időnként. Minden nyáron elmentünk nyaralni a gyerekekkel, és úgy tűnt tökéletes az életünk. Csakhogy az egyik gyerekünk magatartási és beilleszkedési zavarokkal küszködött az iskolában. Nyilván emiatt sokszor volt a Ő a téma otthon, mert megoldásokat kellett találnunk. És apa ebben is partner volt. Nem feledkeztünk el akkoriban sem egymásról, csak éppen voltak feladatok, amik nem tűrtek halasztást.

Aztán jött az a bizonyos 3. Ő volt az első szerelme apának. A nőnek elég tré volt a házassága. Amikor találkoztak eleinte ez volt a téma, aztán a nő hónapok alatt rávezette a férjemet, hogy biztosan nálunk is gondok vannak, és én tuti nem figyelek rá, csak a gyerekekre. 2 évébe került a nőnek, amíg meggyőzte róla, hogy csak Ők tehetik egymást boldoggá, én meg állatira az útjukban vagyok. Miután összejöttek, még másfél évig titokban ment a dolog. Ugyanis a férjem nagyon jól megvolt otthon, mert szerette a családját. Gyakorlatilag nem változott otthon semmi, így nem is vettem észre, mi történik a hátam mögött. Csak hát szerette azt a felelősség nélküli világot is, amit a nő nyújtott neki. A dolgok persze kiderültek, és a férjem hónapokig vacillált, hogy kit válasszon. Én pedig feladtam egy idő után, és kimondtam, hogy vége. Csak addigra kikészültem teljesen, és nem csak én, hanem a legnagyobb fiam is, akit az apja arra használt, hogy falazzon neki 8 évesen, meg a nő kamasz lánya is, akit ugyanerre vettek rá.

Hát ez a nő is elmondta, hogy Ő mennyire nem tehet semmiről. De én azt gondolom, hogy hosszú hónapok kitartó munkájával aláaknázni egy házasságot, gyerekeket rávenni hazugságra bizony bűn.

És az idő valahol engem igazolt. Hiába hallgattam meg tőlük ezerszer, hogy csak Ő lehetnek őszinték egymáshoz ebben a nagyvilágban, a vége az lett, hogy össze-vissza hazudtak egymásnak. A férjem titokban jött hozzánk, hogy ne legyen balhé, a nő meg nekem jelentette be, hogy gyereket fog szülni, hogy apa elfelejtse az én gyerekeimet. Aztán amikor terhes lett, beadta a férjemnek, hogy véletlenül volt.

Írtad, hogy a saját boldogságod fontosabb, mint a feleségé. És a gyerekekénél is fontosabb?

Feltettél néhány kérdést is a végén. Hát szívesen válaszolok rá:

Mindent megtettem a másikért? - Igen, folyamatosan építgettem a kapcsolatunkat, és igyekeztem támogatni a terveiben, sőt a mindennapokban is.

Megkérdeztem, hogy mire van szüksége? - Igen, és ez működött is a 3. előtt, onnantól mindig azt mondta, minden úgy jó, ahogy van.

Megkérdeztem akár egyszer is, hogy mitől érzi jobban magát, miben tudok neki segíteni hogy jobb legyen? - igen, nem is egyszer.

Odafigyeltem az apró jelekre? - Még utólag sem tudtam visszaemlékezni semmilyen jelre, tehát nagyon jól csinálta.

Szülés után tényleg ugyanaz az ember voltam mint előtte? - Van gyereked? Valószínűleg nincs, mert akkor ezt meg sem kérdezted volna. Minden ember változik attól, ha szülő lesz, pont az lenne a baj, ha nem változna. És nem csak az anyák, az apák is mások lesznek általában.

24-es vagyok.

Most olvastam, hogy azt írod 27 éve élsz boldog házasságban, és van 2 gyereked. Bocsáss meg, de nem hiszem el. A szóhasználatod, a gondolataid nem erről árulkodnak. Ráadásul akkoriban, amikor te ezt állítólag elkezdted, még nem is az volt az elfogadott norma, amit most hirdetsz.

ma 11:00 sajnálom ami veled történt, hogy áll a helyzet a férjed nem gondolta meg magát?

14es vagyok..

24-es vagyok!

Azt elismerte, hogy helytelen volt amit tett, de addigra már nem volt visszaút. Belőlem a bizalom hiányzott, Őt meg odakötötte a nő egy gyerekkel. Sokáig egyre mélyült a hazugságtenger, ha látogatóba jött, azt mondta ott, hogy dolgozik, itt meg azt mondta, hogy nem is tart velük kapcsolatot. Most fél éve kapott végre észbe, azóta legálisan jön, sőt a kisfiát is hozni szokta.

ja még annyit: ebül szerzett jószág ebül vész el...

azt hiszem ez mindent elárul:-)