Milyen afférjaitok (gondjaitok) voltak eddig az anyósotokkal? Pl: Kínos szituációk, viták a gyerek nevelésről és a férjről

Igénytelen ( büdös), mindent jobban tud mindenkinél. Ebből adódnak gondok, mert folyton magához szorítja a gyereket ( szegénykém menne és ezért visít) aki tökre büdös lesz.

Azt hiszem azt nem kell részleteznem, hogy mi mindenbe köt bele amit csinálok. MINDENBE.

Folyton pénzt kér és persze soha nem adja vissza.

Mindig rágyújt a gyerek közelében is, nem érti meg, hogy egészségtelen.

Mindig itt akar aludni mikor nincs hely, jelenleg egy szobás a lakásunk és hárman alszunk benne.

A rekord a telefonhívásainál az volt mikor 30 perc alatt 20 nem fogadott hívásom volt. Csak meg akarta kérdezni hogy vagyunk.

Nem vagyok annyira jóban a szüleivel, hogy veszekedjünk.

Ők relatíve mindig próbálnak velem kedvesek lenni, csak unom hogy sűrűn oda kell menni, pedig jobb elfoglaltságot is ki tudnék találni magamnak. Pl a saját anyámhoz nem megyek át soha, mert ara már nincs időm. Csak telefonon dumálunk.

Amikor a sógorék gyerekére vigyázott, mindig nálunk akart aludni, sőt már volt hogy kitalálta, hogy arra az időre hogy rendezzük át a lakást, hogy neki jó legyen.

Anélkül, hogy szólt volna előre, beállított este 7-kor, hogy ő itt alszik.

Örökké nálunk lakott a rokonsága ha látogatóba jöttek 1-2 hétre, mi futottunk velük amerre akartak menni. Aztán elmondta, hogy neki mennyire megterhelő volt anyagilag egy-egy ebéd ezalatt az idő alatt.

A fiával mindent megvetetett amire szüksége volt, de ha pl. a könyvutalvány ára kellett neki, akkor az is nekünk kellett levásárolni és kifizetni neki az árát.

Aztán meghúztam a vonalat, amin nem engedtem továbblépni, elmondtam neki, hogy külön család blabla, meg hogy nem panzió, sem neki, ha gyerekre felügyel sógoréknál, sem rokonoknak, nekünk is megterhelő a rokonság hosszú ideig és tovább vagy ez megy, vagy egyedül a fia fogja csináklni, mert arra az időre elutazom, ő meg jöhet főzni és takarítani az ő pénzén, nyilván. Ebben a felállásban persze már nem tetszett a dolog, azóta meg nincs baj.

Ja meg amikor már többedszerre megjelent aludni nálunk, akkor egy este nem kapott ágyneműt... én voltam a leggonoszabb, de meg volt mondva előtte, hogy ezt is abba kéne hagyn, nem hát nem, így járt.

Semmi az égvilágon, pedig már majdnem két éve együtt élünk. Persze van, amit nem értek benne, sok dolog van, amit ő nem ért bennem (bennünk a párommal), de ezek apróbb szokások, és semmiből nincs vita, veszekedés.

Bár gyerek még nincs, a gyereknevelésről szoktunk beszélgetni, nagyjából azonos értékrendet képviselünk, de ő nyilván idősebb, kicsit lassúbb, szigorúbb, sok új dolgot nem ért - úgy állunk hozzá mindannyian, hogy mi, a szülők fogjuk nyilván ketten egyetértésben nevelni a gyerekeket, de anyósom véleménye nekem fontos (bölcs és jóindulatú összességében), mindig meghallgatom, amit mond. Aztán józan belátásom szerint megtartok belőle valamennyit, valamennyit elengedek a fülem mellett, és ez őt sem zavarja. Segíteni szeretne a tapasztalataival, de a mi döntésünk, hogy élünk-e vele.

9. vagyok

Ami kínos szokott néha lenni, az az, hogy ha elfeledkezünk magunkról, és kicsit hangosabbak vagyunk szex közben a kelleténél (anyósom meg mellettünk lévő szobában tévézik). De ez ritkán fordul elő, figyelünk erre, ő meg szerencsére nagyon toleráns :)