Árulnátok a testeteket, ha olyan helyzetbe kerülnétek, hogy nem lenne más megoldás?

Hát igen, az a poén ebben, hogy utólag jön rá az idióta, hogy nem olyan könnyű lelkileg megélni, de mikor belelép a szakmába, csak a jó pénzt lesi, mást nem! Igenis megvan róluk a véleményem, mert maguk mentek bele, az hogy utána megbánják, mert rájönnek, ocsmány férgekkel lefeküdni nem buli még sok pénzért is - nem tudom sajnálni. Úgy kell neki és igen, elítélem, mert tisztességes nő nem vág ilyesmibe bele, lehet, hogy 65ért gürizik egy gyárban, de ő legalább ember marad belülről is, nem egy használt rongy.

Ismerősöktől hallottam k*rvákról, hogy már semminek nem tudnak örülni, érzelmileg kiégtek. Sajnáljam őket? Miért, ki kényszerítette bele őket? Jó, más akit elrabolnak gyerekként és kényszerítik rá, azt nyilván nem vetem meg, de aki pontosan tudta, mi ez, csak nem látott tovább a könnyen szerzett pénznél? Sajnáljam? Nem sajnálom...

Elítélni őket... persze aki sosem volt ilyen helyzetben annak aztán f*ngja sincs arról, hogy mi. Éhbérért gyárban gürizni... hol? Nem gondoljátok, hogy akkor kisebb lenne a munkanélküliség, ha volnának gyárak, ahova legalább a szalag mellé beállhatnánk? Én ismertem olyan családanyát, akinek még érettségije sem volt, de mindent megpróbált, hogy legyen munkája, de akármennyire is élünk nagyvárosban gyár az nincs, tehát az kilőve, akkor takarítani akart menni, de már oda is mindenféle tanfolyamot kell elvégezni, ami nem 2 Ft.

Én nem ítélem el az ilyen embereket, nem a saját szórakozásukra csinálják, plusz SEMMI KÖZÖM AHHOZ, HOGY KI MIT CSINÁL A SAJÁT TESTÉVEL, AHOGY MÁSNAK SINCSEN!

Én megtenném, de titokban. Sajnos a január hónap úgy alakult, hogy EGYÁLTALÁN nem volt mit ennünk, a gyerek napokig SEMMIT nem kapott enni. Jól viselte, nagyon sokat aludt, nem hisztizett. 1 éves. Úgy képzeljétek, hogy egy üres tésztát nem tudtam főzni, mert nem volt tészta. szó szerint semmi. egész nap futkostam ismerőstől ismerősig kajáért könyörögve. Volt, hogy megdobtak maradékokkal, az nekünk ünnepnap volt. De sokszor üres kézzel jöttem haza. Voltam családsegítőben, ott közölték, hogy nem tudnak segíteni, csak a Vöröskereszt ad élelmiszert, de most nincs osztogatás. A segély meg ilyesmi egy csomó idő mire kapunk egyáltalán bármit. Nem egyik napról a másikra megy, nekünk meg enni azonnal kell. Nem tettem meg, hogy prostinak menjek, féltem hogy lebukok valaki előtt, nehezen túléltük. De ha huzamosabb ideig ilyen helyzetben lennék, mint ez a januári hónap, akkor nem fogok rajta gondolkodni.

Kívánom, hogy sose tapasztaljátok meg milyen érzés ez!

Ha minden, de tényleg minden kötél szakad. Akkor igen.

Bár vannak ezek az erotikus, de szexmentes masszázsok. Akkor már inkább azt, jól lehet vele keresni.

Nagyon remélem, hogy erre soha nem kerül sor.

25-ös nagyon sajnálom. A babád meg egy igazi hős, hogy így viselte.

Ha legközelebb ilyen helyzetbe kerültök és sehonnan semmit nem kaptok ha ide kiírod biztos segítenek!