Kívűlállók véleményére lennék kíváncsi az adott helyzetről?

Férjem a testvére fiát odaengedte az üresen álló házunkba,miközben a szülők élik világukat (mindeketten új párra leltek pár éve és egyiküknek sem kell a zülött fiúk,oda nem engednék magukhoz a fiukat,hogy aztán ott éljen a nyakukon ) a 29 éves fiú munka nélkül italozással,kábítószerezéssel mulatja a napokat már évek óta.

A férjem fizeti a ház számlájait,sőt gyakran be is vásárol az unokaöccsének ,miközben az unokaöcsnek esze ágában nincs majd dolgozni ,mindig az országot szidja,hogy ennek az országnak ő nem dolgozik.

Mindig valamilyen indokkal még marad egy-két hónapot ,ezalatt persze a ház számlájait mi álljuk anyagilag neki,sőt mindig bevásárolunk neki,hogy éhen ne haljon.

A férjem váratlanul munkanélkülire került ,ám még így sem feledkezik meg szegény rokonról...azt mondta a kutyát sem lehet kitenni télen.

Én mondtam a férjemnek,hogy talán nekünk is van két gyerekünk,elsősorban értük vagyunk felelősek ,nem a link rokonért ,hogyan gondolja ,hogy tovább szívja a vérünket,mikor nekünk is átmenetileg anyagi nehézségeink vannak ?

Azt mondta a férjem ,hogy nekem semmi közöm ehez,mondtam neki addig nincs közöm talán amíg nem a mi megélhetésünk múlik rajta.

Én ezt nem bírom továb iszonyatosan megromlott a zűlött rokon miatt a férjemmel a kapcsolatunk,pláne most,hogy minden fillér számít,mert munkanélkülire került (még szerencse ,hogy nekem elég jó a fizetésem) és még így is védi a rokont,hogy hát a szüleire nem számíthat ,akkor nyilvánvaló nekünk kel gondoskodnunk róla.

Önhibájából került ilyen helyzetbe,hogy mással eltartatja magát szégyenszemre,undorítónak tartom az ilyen élősködést egy két gyerekes családfőn,én ezt egy életre nem tudom és nem is akarom felvállalni,még a válás is megfordult a fejemben a napokban,egyre mérgesebb,feszültebb a helyzet köztem és a férjem közt ez miatt.

Én vagyok a házisárkány,vagy valamennyire igazam van ?