Mit gondoltok arról ha valakit a szülei (akik megtehetik) jelentősen segítenek anyagiakkal, mikor kirepülnek?
Én azt gondolom, hogy nem kell ezt hangoztatni. Örüljön, hogy a lakáskérdés le van neki tudva...
Más emberek azért güriznek évekig, hogy egy kis pénzt félretudjanak tenni és egy kis lakásba tudjanak költözni. Amire aztán évekig fizetik a hitelt, természetesen...
Ezzel szemben neked csak fent kell tartanod a már meglévő lakásodat, amiért egy kapavágást nem tettél. Nem irigykedek, de ez a "odadörgölöm a másik orra alá+ önigazolást akarok" dolog nagyon nem tetszik. Vagy most kezdjünk el sajnálni, hogy 22évesen nem a szüleiddel kellett laknod? Szegényke...
# 20
Csak ez a két véglet van?
1, Tolom a pénzt a gyerek zsebébe, lakást veszek neki stb.
2, 18 évesen utcára rakom?
Olyan nincs, hogy szeretne segíteni a szülő, de nincs miből? Nem mindenki születik gazdag/jómódú családba. A gazdasági helyzetet viszont nagyon jól látod. Olyan nagy a munkanélküliség, hogy sok diplomás és szakmával rendelkező ember nem tud elhelyezkedni. Nekik miből lesz lakásuk? Merthogy anyuci meg apuci nem vesz, az biztos...
Ebbe kéne már belegondolni. A mai fizetések arra elegendőek, hogy a már meglévő lakást/autót fenn lehessen tartani. Arra már nem, hogy mellette félre is tegyen... Sok fiatal csak álmodozik egy saját lakásról.
Értem. De nem csak ez a két véglet létezik.
Amit írsz, hogy 18évesen dolgozni küldenek valakit puszta elvből... ez nagyon ritka. Ilyenkor vagy az van, hogy akkora szarban van a család, hogy muszáj a gyereknek is dolgoznia... Vagy pedig nagyon nagy nézeteltérés van a gyerek és szülök között.
De a lényeg, hogy akinek nem jómódúak a szülei, annak nagyon nehezen lesz saját lakása, ha egyáltalán lesz. Oké, hogy neked olyan végzettséged lesz, amivel jól fogsz keresni, de sajnos nagyon sokan vannak akik nem tudnak elhelyezkedni. Félre ne értsd, nem támadásból írom:)
Én azt mondom, hogy helyesen teszik! Egy szülő ha tud, támogassa a gyerekét vagy már gyerekkorában tegyen félre!
Erre a mai világban nagy szükség van!
Sajnos az én szüleim nem tudtak támogatni, mert szegénységben éltünk így is, de akinek tudtak a szülei segíteni, azok jól tették, mert manapság nagyon nehéz még munkahelyet is találni, nem hogy annyit keresni, amiből egyszer egy lakást venni tudna az ember...
a legtöbb fiatal csak kínlódik, nem mernek hitelt sem felvenni, szóval azok járnak jól akiknek a szülei tudják/tudták támogatni a gyermekeiket.
Jól tették, nem irigylem őket!
Várjál-várjál!
Más az, ha v.ki kap egy lakást ajándékba, és onnantól maga tartja fent mindenestől, és más az, ha v.ki csak elköltözött otthonról, de gyakorlatilag az anyjáék tartják el, szóval a közüzemit meg az allűrjeit is ők fizetik.
Egyébként szerintem az ember azt élvezi a legjobban, amit maga, önerőből szerzett meg. Megvan az az érzés, hogy "Igen! Ezt én értem el egyedül, és erre büszke vagyok!"
he-he-he..:D
Na látod, kérdező: ez az igazi szánalom...
Amikor Te is tudod, h. annyira szánalmas vagy, h. egyes véleményeket már cenzúráztatnod kell...:DD
:) megosztó téma úgy látom:) direkt nem írtam túl sokat magamról kíváncsi voltam az előítéletekre! Szóval a szüleim jól menő vállalkozást vezetnek amiből nekem annyi hasznom van hogy őket anyagilag nem kell támogatnom elvannak. Én 18 éves koromban a gimnáziumomon keresztel bekerültem egy egy éves cserediák programba németországba ami nyilván nem a két szép szememért történt. Ez az egy év tanulásról szólt nem munkáról így ott nagyon jól megtanultam németül. Hazajövet egyből alig 20 évesen kaptam egy jó kereskedelmi állást pont elsősorban a nyelvtudásomnak köszönhetően.Ott betanítottak 24 évesen szültem első babám. 2 éves korától vártak vissza tárt karokkal és mivel addigra szinte csak külföldi főleg német nyelvű munka volt szinte magyarul nem is beszéltem melóban de már baba mellett levelezőn elkezdtem a főiskolát is, és angol szakmai közép nyelvvizsgám és német felsőfokú is lett kellett a diplomához. 29 évesen jött a második baba aki most 4 hónapos szóval itthon vagyok vele, és tudom megint várnak vissza dolgozni ahol a két gyerek között "átképeztem" magam a marketing irányába, erről is jó lenne majd hivatalos papír, igaz csak a lelkemnek kell ott nem elvárás. A férjem is 20 éves kora óta dolgozik eleinte naponta ingázott az ország másik végébe is akár. Az ő szülei nem nagyon tudtak támogatni minket ők tényleg max házi zöldség gyümölcs amit adni szoktak néha. Ő az együtt töltött 9 év alatt művezetőből felelős műszaki vezető lett vagyis lesz hamarosan most fog vizsgázni.
A lakást úgy kaptuk, hogy amúgy is akartunk venni (talán akkor kisebbre telt volna csak, hitellel) de a nagyszüleimnek vettek egyet a szüleim mert nagyon messze laktak a várostól és a sok kórházi kezelés miatt jobbnak látták közelebb költözni. De sajnos a nagyiék már nem élték meg a költözést, így kaptuk meg mi a lakást. Azóta vettünk saját erőből autót na arra fizetünk hitelt de köszönjük bírjuk. Szóval nem érzem hogy semmit ne tennék le az asztalra éppenséggel hát a lakást pont nem én vettem de vettem volna valamilyet így is úgy is és beleférne még a törlesztő is. Nálunk nem lehet ezt letagadni kisváros mindenki tud rólad mindent én soha nem is dicsekszem ezzel, csak olyan rossz hogy majdhogynem "szényenlenem" kell hogy ilyen jó a viszony a szüleimmel, mert mi nagyon szeretjük is egymást bármikor számíthatunk egymásra, pl anyukám nem tud vezetni nagyon sokszor viszem vásárolni nem mondom hogy adjon benzinpénzt, vagy megkér vegyek neki valamit nem kérem el mindig az árát. Tudom hogy nagyon nehéz elindulni manapság látom a barátaimon igaz mindnek saját lakása van már de hitellel és biztos nem is az utolsó, ha majd később nagyobb családot akarnak, de ők is mindenért megdolgoznak tanultak/tanulnak még most is ha kell. Lehet engem irigyelni is akár, de azt utálom mikor egy kalap alá vesznek az apuci pénzéből élő bulizó, semmittevő, munkanélküli plázacicákkal és fiúkkal (na külsőre pláne mesze vagyok ettől:)) ezzel a "neked könnyű" szöveggel. Igen nekem könnyebb de mindent megteszek azért hogy így is maradjon és hogy ha lehet a gyerekeimnek is jusson majd. Azért azt megkérdezném bárkitől hogy ha netán a szülei azt mondanák nesze kisfiam/kislányom itt ez a te lakásod kulcsa, ki mondaná azt köszi nem kérem, majd nulláról/kevésről/mínuszról megteremtem magamnak...
Én egy házat kaptam a szüleimtől. Megtehették, hát adták. Az, hogy erről ki mit gondol, nem érdekel.
Magunk tarjuk fenn a férjemmel, dolgozom, nem is keveset.
Inkább csak az bánt, amikor az a "barátnőm", aki fél éves kapcsolatra, x millió hitelre bevállalta a 2. gyerekét (férj nem dolgozik), aztán rá 6 hónapra becsusszant a 3. is, a fejemhez vágja,hogy nekem milyen könnyű.
Igen, aláírom. DE! Bár megtehettem volna, nem szültem 20 évesen, most szültem 28 évesen. Mert én akarom eltartani,ehhez viszont dolgoznom kellett,hogy meglegyen az alap!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!