Mit gondoltok arról ha valakit a szülei (akik megtehetik) jelentősen segítenek anyagiakkal, mikor kirepülnek?

sajnos a szüleimnek ez nem jött össze. Mindannyiunknak (négyen vagyunk), csinált takarékszámlát (még nem volt babakötvény), viszont amikor majdnem csődbe ment a vállalkozásunk, akkor hozzá kellett nyúlniuk.

A húgomnak meglesz, most 10 éves.

Így is sokat támogatnak minket, a kis családommal, nem anyagiakban, hanem hússal, tojással, házitejjel. A kislányom babakötvényére édesanyám havonta 1.000 én 2.000 forintot utalok. Továbbá a babakötvény számlaszáma közkincsé van téve a családban, hogy ha a lányomnak szülinapja van, vagy valamilyen ünnep, akkor ahelyett, hogy majd a kezébe nyomnáék a pénzt, inkább utalják arra.

Legyen egy kis kezdőtőkéje, ha egyetemre menne, vagy külföldre dolgozni, esetleg egy saját lakáshoz alaptőke.

Ha teheti, minden szülő megteszi. Mindent elkövetek azért, hogy a kislányom ne egy vacak albérletben éljen majd, ha kirepül.

Ez az egész csak azért kérdés mert állati nagyok lettek a társadalmi különbségek..

Mindannyian mások vagyunk.. másképpp viselkedünk.. ha a eltekintünk a durva különbségektől, akkor a szülő a gyerekét szereti, és egyértelmű, hogy támogatja..ha megteheti..Ki anyagilag,ki pedig lelkileg.. mindkettő fontos, ha nincsen pénz akkor az alacsonyabb rétegből való kitörésre kell a szülői támogató magatartás..bíztatni, hogy meg tudja csinálni a gyereke..Én pénzt nem kaptam de lett diplomám munka mellett, és a szüleimmel lakva.. de annyi mindenben segítettek, hogy elmondhatom, hogy nekik is köszönhetem a végzettségem..

Én azt mondom nem mindig elég az hogy csak alárakják valakinek a lakást..ez a szülő érdeme, és csak köszönet érte!!! de ha a gyerek nevelését elcseszték és az nem tudja magát eltartani..Szóval igen..a lényeg a felelősség amivel megbecsülöd azt amit a szüleid adnak neked!!

A lakás fenntartása bizony gyakran nehezebb mint a megszerzése, szóval az már a te érdemed, és a szülők nyugalma :)

mi is kaptunk hasonlókat: Nektek könnyű :)

a férjemnek volt egy ezeréves Lada Samara kocsija.. amikor lecseréltük egy 4 éves Thaliára akkor azt mondták nekünk könnyű mert volt kocsink.. ja csak azt nem nézték hogy volt árkülönbözet másfél millió és azt mi teremtettük elő.. néhányan egyáltalán nem néznek a dolgok mögé, és azt hiszen ebben az irigység akadályozza meg őket :)

Sajnos nem mindenki kaphatja meg a szülői segítséget, és ez a mostani helyzetben még inkább fokozódni fog.. A ciki az hogy mi szülők nagyon rá leszünk szorulva majd a gyermekeinkre...remélem jól nevelem majd az enyéimet hogy ők is felelősséggel gondoljanak majd ránk..és ez nem kötelesség.. csupán szeretet szülő és gyermek közt:)

Hát tényleg apuci tolta a segged alá. És emiatt neked tényleg könnyebb az életed. Mivel 22 évesen anyuka vagy, gondolom nem sokat dolgoztál.

Én közel 2 évet dolgoztam gyárban, szalag mellett olykor 12 órában éjszakai műszakban, amikor segítséget kaptam nagymamámtól. Ezzel és egy jó kis hitellel tudtam lakást venni.

Amióta bebizonyítottam, hogy megállok a saját lábamon, azóta a szüleim is segítenek, pl anyukám néha bevásárol nekem vagy ha jön akkor hoz mosószert stb. Pedig most már nem szorulok rá, ketten együtt a párommal 500 körül keresünk.

Nekem csak azzal van a bajom, ha valaki a semmire kapja a lakást, autót stb, aztán meg menőzik vele meg megerősítést kér, hogy "ugye nem vagyok elkényeztetve, meg nem könnyebb az életem". Ha tényleg azt hiszed, hogy neked ettől nem lett könnyebb, akkor semmi realitásérzéked nincs.

Utolsó! olvasd már el mit ír a kérdező. Nem 22 évesen lett anyuka! "...22 éves korom óta saját lakásban élhetek most már a családommal. " Nem tudjuk, most hány éves!

Amúgy nem védeni akarom, csak ne vagdalkozz!

15. vagyok.

Amúgy nekem ez az egész kiírás tiszta dicsekvés: hogy nekem apumék lakást adtak, én már családozhatok bibíí,ti meg geccsolhattok a hitellel, míg éltek.

Ha többet írtál volna a körülményeidről, akkor reálisabb képünk lehetne. Ez így kevés, amit leírtál?

Egyébként, nem, nem természetes, hogy egy felnőttet anyagilag támogassanak a szülei, az sem, hogy lakást, házat vegyenek neki.

Az én anyám konkrétan mondta, hogy eddig taníttattalak, most te jössz lányom, te segíts nekem.

Én és a párom a nagyszülői és szülői örökségünket sem kapjuk meg, mert ugye a másik fél benne lakik, haszonélvezők. Nem is követeljük, mi így jártunk. Nemhogy segítséget kapnánk, pedig mi lakást bérlünk és 2 pici gyerekkel vagyok itthon, még a saját édesanyám jön, hogy nem tudja a rezsijét kifizetni.

És igen, 35 évesen béreljük a lakást, mert esély sincs saját lakásra nagyon úgy néz ki.

Én gazdasági főiskolát végzetem, 12 év munkaviszonyom van, párom az ELTE-t végezte el, mégis ez a helyzet.

Igen, hatalmas szerencse kell, hogy valaki lakást kapjon a huszas éveiben vagy akár később.

Ez egyedül és kizárólag a szüleid érdeme és nem a tied, akármennyit tanultál és úgy érzed, hogy ezért megérdemled a lakást. Nem, ezért nem érdemled meg, mert magadnak tanultál, nem a szüleidnek.

Fizetni egy lakás rezsijét és erre büszke lenni?????

Arra lehetnél büszke, ha a 100 e ft-os hitelt vagy a 60 e ft-os bérleti díjat is fizetnéd és így boldogultok.

Szerencsés vagy. Ennyi. Majd akkor lehetsz büszke, ha teszel te is valamit az asztalra és pl. te is veszel lakást a gyerekeidnek. Ami persze nem természetes, de ha te lemondasz dolgokról és nekik félreteszel, gondolom már most megteszed, akkor arra majd büszke lehetsz.

Szerintem is teljesen normális, hogy a szülő támogatja a gyerekét.

Én is támogatni fogom az élete megkezdésében, ha lesz rá lehetőség. Elvégre én "erőszakolom" a világba.

Engem senki nem támogat, apám csak elitta a pénzt, és az én pénzem is megkurtította, szóval nekem nem lesz könnyű, valahol zavar, ha másnak összejön, de csak az irigység miatt, hogy neki normális szülők jutottak.