Anyám megcsalja apámat, mit tennétek a helyemben? (bővebben lent)

Figyelj, most már felnevettem ezen a kályhás dolgon!

Rendes lánynak tűnsz te, nincs is ezzel semmi baj, hogy mit gondolsz.

Gondolj, amit akarsz!

Gondolom, nem is kavartál be ma senkinek.

De, ha te lennél a kérdező, és elmondanád apukádnak, amit

megtudtál, akkor bekavarnál az életükbe!

Fogadd már el, hogy nem mindenki úgy gondolkodik, mint Te.

És, amit te igaznak és jónak vélsz, az egyrészt bonyolultabb, ha éles helyzettel találkozol, másrészt, ha más szemszögből nézed, akkor más megvilágításban tűnik fel, és esetleg az egész eddigi világképedet megrendíti.

Nem minden olyan fekete-fehér, ahogy te leírtad.

Nem lehet itt ítélkezni senkin, hiszen nem ismered még a saját anyád lelkét sem teljesen!

Nem szabad beleszólni mások ügyeibe, elítélni sem szabad ezekért a dolgokért!

Te is kerülhetsz olyan helyzetbe, amikor elítélnek, és nem értenek meg.

Hidd el, rosszul fog esni, ha "erkölcsi alapon" támadnak.

Nem mindig tudjuk a konvenciók útját követni, ilyen az élet, bonyolult, néha fájdalmas, meg kiszámíthatatlan.

Békén kell hagyni a másikat, mindenkinek van elég baja enélkül is.

77% Köszönöm a választ. Tényleg.

Azt hiszem, talán pont ez az én nagy bajom az élettel, hogy nem vagyok hozzá elég szabadelvű. Tény, hogy hajlamos vagyok fekete-fehérben látni a világot. Próbálok az elveim szerint élni, és eddig mindig sikerült is. Épp ezért 'elvárásom', hogy mások is tudjanak aszerint élni. Csakhogy mások a saját elveik szerint élnek, amik sokszor köszönőviszonyban sincsenek az enyémekkel.

"A lelki béke abból származik, ha megértjük és elfogadjuk, hogy kevesen látják pont olyannak a világot, mint amilyennek mi.”" Csak semmi pánik, nem Demotiváló! (Saját bölcsességgel sajnos nem szolgálhatok, főleg úgy nem, hogy csak szerintem bölcsesség, mások szerint egy 19 éves kislány idealista köpete.)

Mindemellett gondoljunk bele a kérdező helyzetébe, adottak a szülők, mindkettőnek alapvetően jót akar. Nagyon nehéz helyzet. Én leírtam, mit kellene szerintem tennie, a probléma forrása (a leírtak alapján!)alapvetően maga a megcsalás, amit elítélek, és ez nem is fog változni. Ezt én nem akarom, hogy változzon. Vélemények ide vagy oda, még mindig nekünk könnyebb a helyzetünk... tanácsolni mindig könnyebb. Objektíven tanácsot adni viszont már nagyon nehéz, nem csak nekem.

Kedves 19 éves!

"Azt hiszem, talán pont ez az én nagy bajom az élettel, hogy nem vagyok hozzá elég szabadelvű. Tény, hogy hajlamos vagyok fekete-fehérben látni a világot. Próbálok az elveim szerint élni, és eddig mindig sikerült is. Épp ezért 'elvárásom', hogy mások is tudjanak aszerint élni. Csakhogy mások a saját elveik szerint élnek, amik sokszor köszönőviszonyban sincsenek az enyémekkel. "

Azzal nincs is gond, hogy Te így gondolkodsz!

Te ilyen vagy, és kész, nem vagy szabadelvű, ami nem baj, mert sokfélék vagyunk.

Azt azonban fogadd el, hogy más máshogyan gondolja, és ha neked nem tetszik ez, akkor az nem feltétlen rossz, csak MÁS.

Nem kell olyanokat elfogadnod, amit nem akarsz, vagy, ami ellenkezik a Te erkölcsi elveiddel.

Csak annyit tegyél, hogy elfogadod azt a tényt, hogy a másik máshogy csinálja, nem olyan, mint én, nem vagyunk egymáshoz valók emberileg. Nem az én emberem. Ennyi!

De, még egyszer mondom: ne erőltess magadra olyat, ami ellenkezik a lelkeddel, csak azért, mert más úgy tesz.

Másrészt próbáld meg az embereket igazán megismerni, mert lehet, hogy a felszínen nagyon másnak tűnik, az "elveidnek" nem felel meg, viszont, ha a felszín mögé nézel, akkor egy remek embert találsz, aki talán jobban is hasonlít hozzád, mint azok, akiket látszólag rokon léleknek találnál.

Nézz kicsit mögé az "erkölcsöknek" és a "maszkoknak", mert ott van az igazi személyiségünk.

Szóval ne csak a tettek, hanem a szándékok szerint ítélj!

És akkor sokkal boldogabb és nyitottabb leszel.

"'elvárásom', hogy mások is tudjanak aszerint élni"

Bocsi, hogy beleszólok, de ez nagyon veszélyes! A Te elveid szerint? Olyan abszolút igazságok birtokában lennél tehát, amelyek az egész világon minden élő embernek és minden létező szituációban biztos és helyes megoldást kínálnak?

Még fiatal vagy, változhatsz (az elveid megtartása mellett is!!!), reméljük fogsz is, mert így Te leszel az az elviselhetetlen anyóstípus, akinél ha a zokni nincs derékszögbe hajtogatva, vagy ha a gyerek nem akkor házasodik/szeretkezik/szül, amikor ő elképzeli, akkor pokollá teszi az életét.

És megértem, hogy lobog benned az ifjúság minden "örökké"-je (örökké szeretni, örökké kitartani az elvek mellett stb.), de nem tudhatod, hogy mondjuk 30-40 év múlva miről mit fogsz gondolni.

Nana, azért ez is kicsit kezd átmenni fekete-fehér szemléletmódba...

Nyilvánvalóan fogok változni, csak egy nagyon kicsi szeletet ismerhettetek meg belőlem, és lássuk be, ez nem elég a tisztán látáshoz. Nyilván ez is olyan, mint maga a kérdés. Mindenki az alapján mond ítéletet, amennyit megtudott a történetből. Köszönöm, hogy írtatok, de mostmár akaratom ellenére én kerültem a kérdés középpontjába. Javaslom, hogy tényleg adjuk át a helyet a kérdésre vonatkozó válaszoknak.

nem olvastam végig a kommenteket, de leírom a véleményem, bocs, ha már volt.

Én telóm is olyan, h az SMS-kezdete látszik no meg a szám. Nem hibáztatlak érte, hogy beleolvastál. Tudsz róla, de szerintem ne szólj senkinek sem róla. Beszélgess Anyukáddal és a szavaiból szűrd le, hogy vajon miért csinálja. Új szerelem?

Nekem volt egy ismerősöm. A férje abszolút elhanyagolta szexuálisan. 0! Aztán jött egy másik pasi és Vele volt.

Apukáddal biztos nem tudná az ilyesmit Anyud megbeszélni, én azt mondom élje ki magát. Ha én 50-60 éves nő lennék, de a párom kívánná még és neki jó így is fájna, de menjen. Ez van. Ilyen korban válni? Megszokni más életet? Az sokkal nehezebb. Legalábbis én így tudom elképzelni.

Törődj bele. Tudom nem könnyű.

23/N

23/N