Szakítás 13 év után?

Pedig muszáj lesz. :) Aki szeret, az meg tud bocsájtani. Ha nem tudsz megbocsájtani magadnak, nem szereted magad eléggé. Ha nem szereted magadat, akkor nem látod reálisan magadat. Alulértékelni magadat pont olyan nagy probléma, mint túlértékelni (és nagyképűnek lenni). Aki önbizalomhiányos, az képtelen kiegyensúlyozott párkapcsolatra, max. függő viszonyt képes kialakítani, de a függés az meg nem szeretet. Szeretni csak szabadon lehet. A függőség meg nem összeegyeztethető a szabadsággal.

Talán innen el is indulhatnál, amikor újraépíted az életedet. Először az önbizalmadat kell helyreállítani. Valószínűleg azért nem vetted észre az igazságot 13 évig, mert kevés az önbizalmad. Gondolom, ennek a szakítás sem tett túl jót, gondolom, most kevesebb, mint valaha.

Szóval... bocsáss meg magadnak és szeresd magadat. :) Jobb lesz, hidd el.

Persze a fájdalom ettől sem múlik el hipp-hopp, de ez normális. És tényleg írj bátran, ha úgy érzed, szükséges.

Tudom, egyszer én is végigcsináltam, de az nem egészen 3 év volt, és megcsalás lett a vége. Nagyon sok időbe telt, míg megértettem, hogy nem ÉN rontottam el, hanem EGYÜTT rontottuk el, és hogy vak voltam, mert sokkal korábban szakítani kellett volna, mert a megcsalás azért volt, mert szar volt a kapcsolatunk, nem pedig tönkrement, mert megcsalt.

Sokáig bőgtem reggel, délben, este, aztán amikor megpróbálta visszakönyörögni magát, akkor rájöttem, hogy már semmit nem jelent.

Én is gondolkoztam azon, hogy újra lehetne kezdeni, de... tudtam, hogy kutyából nem lesz szalonna, elhiszem, hogy őszintén újra akarta kezdeni, de annyira másképp gondolkoztunk az életről, hogy a vége úgyis ugyanaz lett volna. De ezt korábban nem tudtam, mert ő volt az első komoly barátom.

Igazából utólag már nem bánom, hogy így alakult, mert az ott szerzett jó és rossz tapasztalatok nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a mostani kapcsolatom jól működik. (Persze a kettő közt eltelt jó pár év.)

akkor ezek szerint még csak 30 vagy! lesz egy pár kemény hónapod, ha sokat mész emberek közé, az segít hogy ne kattanj be, és sírj sokat nézz szomorú filmeket stb stb, sírj ki mindent magadból. és írj, verset, az jó, vagy rajzold, fesd ki magadból ami bánt.

ha jól sejtem 13év alatt össze sem költöztetek??? aki 13év után sem akar semmi komolyat, az nem szerelmes beléd!!!

amúgy jó eséllyel majd észhez tér, és kuncsorog, de nem holnap, inkább 2-3 hónap után, tapasztalat, te csak éld az életed, csinálj olyanokat amit vele vagy miatta nem tudtál mert nem volt benne partner.

vagy 1-2 év múlva találsz valakit, aki úgy szeret ahogy megérdemled és közös céljaitok lesznek és neki szülsz majd gyereket, vagy ez a fazon fogja visszakuncsorogni magát mert rájön hogy mekkora f.sz volt.

kitartás!!!

mindannyian jártunk már ilyen cipőben, közhelyeket tudunk szajkózni, hogy az idő, meg a barátok, meg blabla, de ezek azért igazak is. és most k..a nehéz, de majd könnyebb lesz.

küldök egy ölelést virtuálisan :)

30N