Szakítás 13 év után?

*tizenhárom évet - köztük a legszebbeket - elvette tőled.

Ez baromság. Senki nem vett el semmit, max. a kérdező odaadta önként, mert valamiért megérte neki benne maradni 13 évig ebben a kapcsolatban. Önszántából volt a pasival, és feltételezem, hogy rengeteg szép percet szereztek egymásnak. És ez a fontos, nem az, hogy ki mit vett el. Történhetett volna másképp, ez alatta a 13 év alatt lehetett volna a kérdezőnek 1 helyett 11 pasija, aki mind kihasználhatta volna, és igen lehetett volna olyan is, aki elvette volna.

A kérdező átverése mindent a pasi nyakába varrni, igenis a kérdező is felelős a kialakult helyzetért: sokkal korábban kellett volna beszélnie a vágyairól és tisztázni, ki mit vár a kapcsolattól, ha pedig volt ilyen, akkor nem szabadott volna feleslegesen reménykednie.

Úgyhogy 50-50% százalékban felelősek, ha már itt tartunk, de szerintem ilyenkor nem az a jó politika, hogy hibáztatunk valakit, hanem hogy levonjuk a tanulságot, ehhez viszont tisztán és őszintén kell látni.

*Harminc évesen újra kell kezdened az életedet és most már kettessével kell szedned a lépcsőfokokat, ha fel akarsz érni az emeletre.

Igen, de azért egy dolgot ne felejtsünk el. 30 évesen az embernek jóval több ön- és társismerete kell, hogy legyen, mint 17 évesen. Nem kell 13 évig gondolkozni ahhoz, hogy valaki el tudja dönteni, akar-e a másik mellett elköteleződni vagy sem. Ha valaki ezt 1-2 éven belül nem tudja eldönteni, az NEMET jelent. Innentől felesleges reménykedni. Ha ezt értetted a lépcsőfokok kettesével szedése alatt - akkor igazad van.

Tény, hogy nem könnyű 30 felett társat találni, de nem lehetetlen.

*azzal a férfivel, aki 13 év után ilyen brutálisan kivonul egy kapcsolatból,

A kérdező nem ezt írta. Azt írta, hogy kölcsönösen szakítottak, mert ő házasságra vágyott, a pasi meg nem. Nincs ebben semmi brutális kivonulás.

Választás elé állították, és ő választott.

Természetesen nagyon nem fair, hogy ezt a döntést csak kényszer hatására volt képes meghozni. A fair az lett volna, ha évekkel ezelőtt nyílt lapokkal játszik, és megmondja, hogy nem akar nősülni, ha a kérdezőnek jó, akkor jó, ha nem, akkor nem. De ettől még joga volt nemet mondani, ahogy mindenkinek joga van erre, és ahogy a kérdezőnek is joga volt nemet mondani arra, hogy folytatódjon minden tovább ugyanigy.

A hiba nem a kölcsönös szakítás volt, hanem az, hogy 13 év alatt soha nem tisztázták, hogy ki mit vár a kapcsolattól. De nyilván ehhez a tapasztalatlanságuk is hozzájárult.

Vagy te nem így látod?

Nekem van egy barátom, aki egy hasonló helyzetben nem merte kimondani, hogy akkor elköltözik, és megkérte a barátnője kezét, csak hogy ne tegyék lapátra. (A lány akart esküvőt.) Mondanom sem kell, hogy az eljegyzést felbontották, és a barátom azóta egy másik lányt készül elvenni - önszántából.

Ami nem működik, nem szabad eröltetni.

De ne felejtsük el, hogy emberek vagyunk, nem ítélkezhetünk sem az én barátom, sem a kérdező vagy a kérdező barátja felett. Nemcsak ők követtek el hibákat, mi is követünk el. Nem bűnöket és búnösöket kell keresni, hanem levonni a következtetés, és legközelebb másképp csinálni.

*Teljesen igazad van, nem jelentettem neki semmmit sem.

Szerintem ez nem igaz. Ha igaz lenne, nem lett volna ott 13 évig. Fogalmazzunk úgy, hogy nem jelentettél neki annyit, amennyit szerettél volna. Biztos, hogy szeretett téged. Csak nem "úgy" szeretett, ahogy téged szeretni kell.

*Ezt nehéz lesz feldolgdoznom. Megkérdeztem tőle, hogy miért kellettem én neki? Azt válaszolta, hogy megtetszettem neki, és belémszeretett. Ennyi.

Ez kezdetnek pont elég. :) Egy kapcsolat azonban nem a beleszeretésen múlik. Az az alap, amire építkezni lehet és kell. A kapcsolatot nap mint nap építeni kell. Vajon ez megtörtént-?

Emelt fővel kilépni...

Nézd...

Egyrészt az emelt fő nem egyetlen momentumon, a szakításon múlik. Hiába szakítasz méltósággal, ha a kapcsolat miatt folyamatosan szégyenkezned kellett (nem utólag!!!! hanem folyamatosan), akkor nem tudsz emelt fővel távozni. Ha a kapcsolat szép volt, felesleges most azon pörögnöd, hogy most mit jelent az emelt fő. (Különben is: mindenkinek mást jelent.)

Másrészt: most mivel vagy elfoglalva, magaddal vagy azzal, hogy mások mit gondolnak rólad meg a szakításodról? Minden csoda 3 napig tart. Csak magaddal törődj.

*Velem az a legnagyobb baj, hogy túl szigorú vagyok magamhoz. Most is úgy érzem, sohasem fogom tudni megbocsájtani magamnak hogy ilyen buta, és gyenge voltam évekig.

Hát az baj... Akkor először magaddal kell majd megküzdened. Olvass Feldmár Andrást, nekem nagyon sokat segített. A netről is lehet letölteni.