Sokszor tényleg igaza van, de nem igazán elmélyült a tudása - mit lehet kezdeni egy okoskodó unokabáttyal?
Nem úgy okoskodik, hogy kioktatva elmondja a véleményét, hanem a valós vagy néha csak vélt lexikális tudását fitogtatja. Mindig kérdezget, hogy "tudod-e, hogy...", "és azt hallottad-e, hogy...". Ha nem hallottam az adott dolgokról (ilyenkor kénytelen vagyok azt szajkózni, hogy "nem tudom" - zene füleinek), akkor elégedetten előadja magát (miután egy picit ámult rajta, hogy milyen de milyen szörnyen tájékozatlan vagyok), ha meg jártas vagyok a témában, az láthatóan nincs ínyére, ilyenkor is megpróbál belekötni egy-egy apróságba, hogy az nem is úgy van, meg ő jobban tudja.
Iszonyat idegesítő, és nem lehet mindig csak úgy ott hagyni, mivel egy ideje szomszédok is vagyunk, és ha mondjuk összefutunk és együtt megyünk hazafelé, vagy a kertben teszünk-veszünk, ha jó az idő, nem lehet mindig menekülni. Elég gyakran összefutunk, max csökkenteni tudom a találkozásokat, kiiktatni nem. De belőle kevés is több, mint sok.
Ha idegen lenne, simán letorkolnám, így viszont nem akarom megrontani a viszonyunkat, valahogy tapintatosan kellene leszoktatni erről, bár legszívesebben a fejéhez vágnám, hogy fele annyira se okos, mint amilyennek láttatni akarja magát, mert nem ássa bele magát semmibe, csak felszedeget innen-onnan néhány infót, aztán már szakértőnek hiszi magát, "széles látókörűnek". (Amúgy nem értelmiségi, ami persze nem zárja ki, hogy valaki nagyon is művelt legyen, csak megjegyeztem, szóval nem egy tudós ember.) Tud valaki ötletet adni?
Eddig az volt a taktikám, hogy éreztettem vele, velem nem kell versengenie, nem akarom őt túllicitálni, és becsülöm őt úgy, ahogy van, nem kell ezt külön kivívnia, béke van. (Mivel feltételeztem, alacsony önétékelését akarja kompenzálni.) Gondoltam, veszi a lapot, de nem jött be, csak nyomja tovább. De az én türelmem is véges, és nekem is van önérzetem, ne bánjon már velem úgy, mint egy kisiskolással. Ha meg belemegyek a "versenybe", annak se vége, se hossza nem lenne, különben sem azért tanulok meg tájékozódom, hogy utána fitogtassam a megszerzett tudást. Le lehet valahogy szerelni egy ilyen embert?
Akkor nem jól fejeztem ki magam; tehát úgy gondolom, az emberi szervezetnek szüksége van fehérjére, zsírokra, vitaminokra stb, de pl valaki nem ismeri fel, hogy az milyen ételben van meg, és vattacukorra éhezik. De mivel a vattacukor nem táplál, ezért sosem lesz elég belőle. (Valami félreértésből adódóan társította a tápláló ételet a vattacukorral.)
Ennek a mintájára; az emberek végső soron szeretetre vágynak, de tévesen társítják az okossággal (helytelen szülői jutalmazá-büntetés-motiválás miatt), "akkor vagyok szerethető, ha bebizonyítom, hogy okos vagyok". De mivel ez nem így működik, sose kapják meg, amiért kepesztenek.
Ettől függetlenül elismerem és megbecsülöm másban a tudást, de a tudálékoskodást már kevésbé. Vágyai minden embernek vannak, mellesleg én is emberből vagyok, úgyhogy én meg arra vágyom, hogy normálisan viselkedjen velem, és ez a vágy még jogos is, mert nem a másik ellen irányul, az ővé viszont igen, és ez itt a lényeg.
Na, szerintem ha egy ilyen "ismeretterjesztés" után utánanézel a dolgoknak, és kiderül ,hogy hülyeségeket beszélt, akkor a következő alkalommal hívd fel rá a figyelmét! Mondd neki, hogy utánanéztél a dolgoknak, és NEM neki volt igaza, ha nem hiszi el, akkor járjon ő is utána... Szerintem ezzel eléggé letörnéd a szarvát. :)
Esetleg dobj fel egy olyan témát, amiről tudod hogy fingja nincs, talán ettől is észhez térne.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!