Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Sokszor tényleg igaza van, de...

Sokszor tényleg igaza van, de nem igazán elmélyült a tudása - mit lehet kezdeni egy okoskodó unokabáttyal?

Figyelt kérdés

Nem úgy okoskodik, hogy kioktatva elmondja a véleményét, hanem a valós vagy néha csak vélt lexikális tudását fitogtatja. Mindig kérdezget, hogy "tudod-e, hogy...", "és azt hallottad-e, hogy...". Ha nem hallottam az adott dolgokról (ilyenkor kénytelen vagyok azt szajkózni, hogy "nem tudom" - zene füleinek), akkor elégedetten előadja magát (miután egy picit ámult rajta, hogy milyen de milyen szörnyen tájékozatlan vagyok), ha meg jártas vagyok a témában, az láthatóan nincs ínyére, ilyenkor is megpróbál belekötni egy-egy apróságba, hogy az nem is úgy van, meg ő jobban tudja.


Iszonyat idegesítő, és nem lehet mindig csak úgy ott hagyni, mivel egy ideje szomszédok is vagyunk, és ha mondjuk összefutunk és együtt megyünk hazafelé, vagy a kertben teszünk-veszünk, ha jó az idő, nem lehet mindig menekülni. Elég gyakran összefutunk, max csökkenteni tudom a találkozásokat, kiiktatni nem. De belőle kevés is több, mint sok.


Ha idegen lenne, simán letorkolnám, így viszont nem akarom megrontani a viszonyunkat, valahogy tapintatosan kellene leszoktatni erről, bár legszívesebben a fejéhez vágnám, hogy fele annyira se okos, mint amilyennek láttatni akarja magát, mert nem ássa bele magát semmibe, csak felszedeget innen-onnan néhány infót, aztán már szakértőnek hiszi magát, "széles látókörűnek". (Amúgy nem értelmiségi, ami persze nem zárja ki, hogy valaki nagyon is művelt legyen, csak megjegyeztem, szóval nem egy tudós ember.) Tud valaki ötletet adni?


Eddig az volt a taktikám, hogy éreztettem vele, velem nem kell versengenie, nem akarom őt túllicitálni, és becsülöm őt úgy, ahogy van, nem kell ezt külön kivívnia, béke van. (Mivel feltételeztem, alacsony önétékelését akarja kompenzálni.) Gondoltam, veszi a lapot, de nem jött be, csak nyomja tovább. De az én türelmem is véges, és nekem is van önérzetem, ne bánjon már velem úgy, mint egy kisiskolással. Ha meg belemegyek a "versenybe", annak se vége, se hossza nem lenne, különben sem azért tanulok meg tájékozódom, hogy utána fitogtassam a megszerzett tudást. Le lehet valahogy szerelni egy ilyen embert?



2011. dec. 10. 22:16
1 2
 1/15 bánomisén ***** válasza:
100%
Aha, le. A legközelebbi magyarázatát hallgasd végig (nem muszáj odafigyelni), aztán egyszerűen csak köszönj el és hagyd ott. És ezt csináld addig, amíg rá nem jön, hogy nem vagy számára megfelelő közönség és nem keres valaki mást, akin feltölthetné az egóját.
2011. dec. 10. 22:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/15 anonim ***** válasza:
100%

nézd a jó oldalát: most aztán hallhatsz olyan dolgokról, amelyekről magadtól eszed ágában sem lenne olvasni :)


egyébként biztosan kisebbségi komplexusa van és azt szeretné ilyen módon háttérbe szorítani, nekem is van egy ilyen ismerősöm, elég nehéz vele hosszabb távon kibírni, bár nála az a helyzet, hogy úgy mondja a kis felfedezéseit, hogy közben teljesen hülyének néz. De mivel tudom, hogy nehéz gyerekkora volt, soha nem volt sikerélménye, hagyom,

2011. dec. 10. 22:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/15 anonim ***** válasza:
100%

hogy legalább ez örömet és sikert hozzon számára


amikor nagyon nem bírom, mert tényleg butaságot mond és úgy erőlteti az igazát, emlékeztetem, hogy én 11 éve vagyok otthon a témában, ő pedig 4 hónapja...

2011. dec. 10. 22:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/15 A kérdező kommentje:

Köszönöm, nyomtam a kezecskéket. :)


"... akin feltölthetné az egóját."

Ez nagyon jó megfogalmazás, pont ezt érzem. :)

Ha épp együtt vezet az utunk, akkor megsértődne, ha ott hagynám, pedig már sokszor a határán voltam, csak félek, hogy egy meggondolatlan pillanatomban, a sértettségtől vezérelve olyat teszek vagy mondok neki, amitől elmérgesedne a kapcsolat.


"most aztán hallhatsz olyan dolgokról, amelyekről magadtól eszed ágában sem lenne olvasni :) "

Szoktam néha erre is gondolni. Miközben mesél, már tervegetem, hogy ha hazaérek, még utána nézek a neten, mert tényleg milyen érdekes. :) Csak sajnos nem mindig megy ez a higgadt gondolkodás.


"De mivel tudom, hogy nehéz gyerekkora volt, soha nem volt sikerélménye, hagyom, hogy legalább ez örömet és sikert hozzon számára "

Ez nagyon szép tőled, és érett jellemre vall (nem nyalizásból) :D Csak az a bosszantó, hogy pont az én káromra kell ezt csinálnia? (Vagy nincs is igazán károm belőle, csak én fújom fel?)


Ha gyerekkorában folyton versenyeztették és mindig alul maradt, annál inkább kellene örülnie felnőttként, ha békés közegben van, ahol nem kell kényszeresen bizonyítani. Vagy talán annyira belerögzült, hogy már nem tud másmilyen lenni.


Múltkor is mondott egy butaságot, sejtettem is, hogy az, de olyan magabiztosan állította, én meg az ellenkezője vagyok, amiben 99%-ig biztos vagyok, akkor sem teng túl az önbizalmam, mert hát ott az a maradék 1%, és hátha én tudom rosszul. Ezért nem is mertem ellentmondani. De utólag utána néztem és tényleg nekem volt igazam. Ő meg jól leiskolázott a téves adataival!

2011. dec. 10. 22:50
 5/15 anonim ***** válasza:
Néha tehetnél úgy, mintha csodálnád a zsenialitását. Nekem sem kell sok, hogy abbahagyjam a kényszeres bizonygatást.
2011. dec. 10. 23:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/15 A kérdező kommentje:

"Néha tehetnél úgy, mintha csodálnád a zsenialitását."

Azért ennyire nem akarom őt becsapni. :D

2011. dec. 10. 23:40
 7/15 anonim ***** válasza:
Miért ne? Ha már csinálod, csináld jól.
2011. dec. 10. 23:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/15 A kérdező kommentje:
Hát, ha biztos lehetnék benne, hogy ez kielégítené az elismerés vágyát, akkor megpróbálkoznék vele. De ha tényleg az elnyomott gyerekkorban gyökerezik a probléma, akkor sosem lenne elég neki a dícséret, mert szerintem ez kicsit olyan, mint a drogfüggőség; nagyon erős a kísértés, hogy megkapja, de nem hoz igazi megnyugvást, csak hajszolja és egyre több és több kell belőle, ahelyett, hogy kiszállna az ördögi körből és felismerné, hogy nem ez hozza meg a boldogságot (hisz láthatja, hogy eddig sem hozta meg).
2011. dec. 11. 00:18
 9/15 anonim ***** válasza:
Ez nem szenvedélybetegség. Az éhezőnek kevés is elég.
2011. dec. 11. 11:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/15 A kérdező kommentje:

Igen, de én inkább azt akartam ezzel a drogos példával mondani, hogy igazából nem arra éhezik, amire valóban szüksége van. Az csak egy illúzió, hogy kell neki az a valami, és hogy attól majd jobb lesz, és ezért hajszolja.


Pl. mintha az éhezőnek az lenne az illúziója, hogy a vattacukortól jól fog lakni és ezért követeli. Abból aztán meg adhatok neki akármennyit.

2011. dec. 11. 12:25
1 2

További kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!