23 évesen egy csőd az életem, annyira kilátástalan minden. Rendbe jöhet még minden? Vagy már soha többé nem élhetek rendes életet?

Én is hasonlóan vagyok, mint a 30 éves nő, nincs semmim!

Munkám meg pláne!

Nem tudom miből lesz meg a nyelvvizsgám ( a diplomámhoz), ha pénzem nincs. Itt vagyok közel a 30-hoz semmi munkatapasztalattal (csak diákmeló és nyári melők voltak, de az mit sem ér).

Nincs pénzem, nincs házam, nincs férjem, semmim. Jelenleg csak a szüleim támogatása, de ők is szegények.

De le kell küzdeni a félelmet,mert ez a legerősebb visszatartó erő az életben!

29N

Szedd össze magad, mert csak te változtathatsz ezen a helyzeten. Én is ott hagytam az első egyetemet, most a másodikat gyűröm, de púpnak érzem már a hátamon.. Pedig végre olyan suliba/szakra járok, ami érdekel is.

Ezt kapd ki: másfél hónapja férjhez mentem, a nászútról vissza a munkahelyemre, ott pedig az első napon közölték, hogy ki vagyok rúgva. Szerinteed??? Most munkanélküli vagyok, olyan megalázottnak még sosem éreztem magam, mint amikor a munkaügyi központba mentem bejelentkezni...

Ráadásul mivel elveszítettem a munkámat, most a gyerek projektet is tolnunk kell, az összes tervünk romba dőlt.

De ettől függetlenül próbálok a jövőre koncentrálni, nézem az álláshirdetéseket, próbálom eltölteni hasznosan az időt (pl. gyakrabban főzök).

Te is mosd fel magad a földről, mert 23 évesen még nagyon fiatal vagy ahhoz, hogy ne legyen kiút.

26/L

hát igen elég gáz persze hogy se ház se pénz hiszen nem dolgozik csak tanul abból hogy lenne pénz? ezt én sem vágom(17:12 értem)

na és nem síránkozni kéne hanem valamit tenni is akkor érte tudom hogy nem könnyű senkinek nem az én is külföldre jöttem ami baromi nehéz de ha muszáj nem várhatok egész nap a csodára hátha történni fog valami mert semmi nem fog csak ugy!és ha valaki 29 évesen még tanul és sajnálkozik hogy se pénze se háza és sajnos a szülei nem tudják támogatni akkor már csak azért megérné dolgoznia vagy kihúznia külföldre hogy ő segíthesse őket mert marha sokra megy a tanulással ami ma magyarországon semmit nem ér ha már nem szerezz egy szakmát tanulj nyelvet akármi és húzás az országból hogy valami történjen mert otthon csak a melankólia és a depresszió marad...nem szabad megvárni hogy valaki mélyebbre süllyedjen....

zárójelben nem a nyelvvizsga a papír számít amire ráadásul pénzed sincs hanem hogy tudj beszélni és kipróbáld magad pl. egy idegen országban egy idege kúltúrában .... na de mindenki ugy éli az életét ahogy neki tetszik aki nem tesz semmit annak szerintem pont jó az ami van amiben él!

mert nincs lehetetlen csak tehetetlen!

Kedves 23 éves!

Mélypontok, nagyon mélyek is - sajnos többször is - akadnak az ember életében. Ezt 52 évesen írom. Rázd meg magad! Sokan ajánlották külföldet. Jó ötletnek tartom én is a "levegő változást". Amíg megküzdenél a mindennapokkal egy idegen környezetben, nem is lenne időd az önsajnálatra és biztos meg is erősödnél. Gondolkozz el ezen az alternatíván. Drukkolok!!!